Mr. Tai műhelye egyórás autóútra esik Taoyuantól. Ezt az utat Mr. Hsu tízéves automata-sebváltós Fordjával tettük meg, amely csekély dinamikával és vontatott kanyarvétellel araszolt felfelé a hegyi utakon. Mr. Tai korára vonatkozóan pontos adattal nem rendelkezünk, ahogy műhelye elhelyezkedése tekintetében is csak a "valahol a hegyekben" megjelölést tudjuk közkincsé tenni. A puritán bejáratot megpillantva mit sem sejtettem a kis házban felhalmozott lenyűgöző tárgyakról. A munka- és tárolófelületeken anarchikus összevisszaságban összegyűlt kannák árát hamarjában összeadva egy Garda-tó környéki kastély ellenértékével kalkuláltam.

Mr Tai-nak hosszú szakálla és szép keze van, a másik én vagyok. Kezét kedves tárgyakon pihenteti és árad belőle a "jó helyen vagyok jókor" típusú elégedettség. Valójában nem odaköltözni akartam (bár az is megfordult a fejemben), hanem kifejezetten üzleti célú látogatást tettünk nála. Az üzleti racionalitás azonban nyomtalanul elhagyott, amikor a jobb kezének támaszát képező kanna belülről foszforeszkálni kezdett és nyílegyenesen belevilágított testem legfőbb irányítóközpontjába..agyam sürgős üzenetet küldött a beszédközpontba és kifejezésre juttattam vételi szándékomat.
Irracionális viselkedésem több szempontból is védhetetlen. Egy: a kanna nem volt az eladásra kínált portékák között, kettő: repedt volt, három: apró volt és túl nehéz, négy: lapos, mint egy disc-golf, de dobni mégsem lehet vele...

Nos, valamelyik este szokás szerint kisebb társaság verődött össze a boltban, köztük Joe, aki már érkezésekor gyanúsan viselkedett. Bámészkodott összevissza, ahelyett hogy a Fu téglára összpontosított volna, majd a kóstolás végén kibökte, hogy megfőzné az egyik puerh-t Mr. Tai kannájában. Arra a megjegyzésemre, hogy van elég kanna a boltban, Salamon király elégedettségével válaszolt (a király háremében 700 feleség és kb. 300 ágyas lakott), hogy 20 kanna várja otthon, amelyekből kedve szerint válogathat..

Ezután következett az a teafőzésnek álcázott élvezkedés, amelyet volt szerencsém lencsevégre kapni. Minthogy a forrázás már nem az én posztom volt, rácsavartam a megfelelő objektívet a bajonettre és lekattintottam az egészet, mivel igen jól viszonyultak egymáshoz, mármint Joe és a kanna. Már látom, ahogy majd jön megint teát főzni:))))

Már csak reménykedni tudok, hogy az én kezemben is szépen megszólal majd...

Jó teázást Nektek!