Az Arany Viziteknős nem szerepel a tíz leghíresebb kínai teák listáján és még csak nem is az egyik legismertebb Wu Yi hegyi oolong. Mindez nem számít, ha olyan teáról van szó, ami gyönyörű, zseniálisan ízletes, megragadja a figyelmet és csak tucatnyi ember kóstolta. A Wu Yi hegy Kína egyik legrégebbi teatermesztő régiója, Észak-Fujian partközeli hegyvonulatai között fekszik.

A hatalmas sziklaszirtek és vulkanikus gránittömbök alkotta meredélyekben itt-ott meghúzódó teakertek és bokorcsoportok korlátozott mennyiségű, de kiváló alapanyagot szolgáltatnak néhány lenyűgöző ízvilágú, erősen fermentált és sütött oolong teához, mint a Da Hong Pao, Roi Gui, Shui Xian és Tie Luo Han.

A Wu Yi teákat a Tie Guan Yin és Dancong fajtákkal együtt szirti vagy sziklás teaként (Yan Cha) emlegetik, legfontosabb jellemzőjük a termőterület vulkanikus kőzetféleségei adta magas ásványianyag tartalom, valamint az ebből fakadó jellegzetesen gazdag íz és pazar illat.

Nem elég azonban az elsőrangú alapanyag, a feldolgozási móddal is erősítik az egyes alcsoportok markáns és megragadó ízvilágát. A szedés utáni erős sodrást követően a felületi sérülések előrehaladott oxidációjával érlelt majd alaposan megsütött tea faszén, dohány és olvasztott étcsokoládé illatú leveleit szagolva az elődleges jegyek mellett bogyós és citrusos gyümölcsfélék, párlatok és más szenzációs aromák teszik lebilincselő élménnyé az ismerkedést.

Beleszagolva a száraz levelekbe azonnal elkezd folyni a nyálam, mivel az eddig ismert teaillatoktól totálisan eltérő, nagyon édes, fekete csokoládé és bogyós gyümölcsök naranccsal fűszerezett keverékének erősen odakapott cipóba oltott, kemence mélyéről áradó, nyálcsorgató szaga csapja meg az orrom. Számomra ez már inkább ételszag.

Már az első felöntésnél is letaglózó, nagyon intenzív aromájú, édesen füstös tea ez, amelynek tündöklő, óarany főzete rendkívül sokszínű, mégis érett és egybeforrt ízélményt ad. Három hörpintés, és a szétterülő, átmelegítő kortyok pompás érzéseket ébresztenek, mintha valami ódon, díszes villába kaptunk volna hatfogásos luxusvacsora meghívást.

A nyolcadik felöntésnél is erőteljes a forrázat, gyengülésével nem vesznek ki, mindössze halványulnak a színek, de továbbra is remek, több szólamban zengő, nyugodt ütemben halkuló harmóniára figyelhetünk. A tealevelek a sütött felület alapos ázása során fokozatosan kizöldülnek, ezzel párhuzamosan a tea karaktere gyümölcsösebbre, zöldebbre vált, ám a pörzsíz legnagyobb örömömre végig kitart. Sötét, barnászölden hullámzó grízes levelei látványban is alátámasztják az ízt. Az erős sütés féken tartja a savakat, a tea végig krémes, telt, savmentes. A kóstolás utáni hosszú utóíznél csak az emléke tart tovább.

Essen még néhány szó a tea hatásáról, de most nem az élettani hatásokról írnék. Amikor először kóstoltam hasonló jellegű teát a szívemig hatolt és egyszerűen elállt a szavam. A tea ízben és illatban is nagyon erős asszociációkat ébresztett bennem. Bizonyos ideig önfeledten barangoltam gondolataim birodalmában, majd hirtelen összeállt a kép és mondhatni emelkedett lelkiállapotba kerültem. Mai napig élvezem ezt az ingázást  bonyolult és egyszerű között, elveszni a rétegekben, aztán kilyukadni valahol. Magyarul túl azon, hogy az érzékeimre hat, intellektuálisan is megmozgat. Feledhetetlen élmény.

Szöveg és számos kép: Flying Bird Tea House