Tea beszerzés
-------------------------------------------
Ma reggel nekivágtunk a Zhou Wu Shan hegynek (Zhejiang) Anji Bai Cha-ért. (A Lu hegy felhői után a második kedvenc zöld teám). Először vonatra, később buszra szálltunk, majd megérkeztünk a hegy lábához. Teáztunk, kóstoltunk, egyezkedtünk, megtekintettük a száraz és száradófélben lévő leveleket, a férfiak illedelmesen és hozzáértőn dohányoztak. A tea isteni volt, de valahogy senki nem akarta megnézni Zhang kertjét, egészen addig, amíg kiálltunk az üzem elé, és valaki felmutatott a legmagasabb csúcsra. Én elindultam, ők jöttek. Az első ötven perc környékén tulajdonképpen meghaltam, ekkor találkoztam Zhang nagyanyjával, akit úgy tűnt nem egy hegyi mentőalakulat rakott le a szédítő magasságban. Intettünk egymásnak. A tóból, ahonnan elindultunk kék tintapaca lett egy szépséges terepasztalon. A csúcs közelében a meredekebb és sziklásabb talajon egyre nehezebb volt a feljutás. A következő pár száz méteren feltettem magamnak néhány kérdést, amikor hirtelen Zhang kiabálni kezdett az anyjának. Megérkeztünk a legfelső kerthez. Nekem őszintén szólva végem volt. Az anyja mosolyogva köszönt, néztem a hölgykoszorút a 60 fokos emelkedőn, néztem az élénkzöld rügyeket, aztán elkezdtek énekelni, és akkor már tudtam, hogy ezzel a teával dolgunk lesz. Lejjebb húztam a napszemüvegem, hogy ne lássák, milyen boldoggá tesz, hogy itt lehetek. Az Anji Bai Cha vékony, hártyaszerű, sötét erezetű, különösen élénkzöld ecsetvonás, az illata virágos, az íze visszatérően édes, tartalmas, az egész tea megannyi jó érzés. Majd meglátjátok. Egyébként óriásit léptünk előre zöld tea ügyben :)
Egy csepp Kína
-------------------------------------------
Tegnap Longjing faluban az ebéd része volt ez a teás omlett. Átvette a parasztos rántotta helyét a minden idők legjobb tojásételei ranglista élén...
