A növényi fejlődés, az erjedési folyamatok és a "zord" körülmények varázslatos ízekkel tudják felruházni az italokat. Amikor évekkel ezelőtt hosszú lépcsősoron bandukoltam lefelé egy penészes vájatban éreztem, hogy itt valami nagy bűbáj részese lehetek. Azóta is világraszóló kedvencem a száraz tokaji szamorodni. A szőlő, a pince, a penész, a fahordó és a borász is a legjobb képességével asszisztált az amúgy törvényszerű, de mégis bámulatra méltó átalakuláshoz. Aki érti az így születő komplex ízeket, az el tud mélyülni egy jó puerh-ben is. Ja bocs, a puerh az egy teafajta.

Igazi ír szeszfőzdében még nem jártam, de valószínűleg az erjesztett gabona és a többéves tölgyfahordós érlelés is hasonló kombinációban működik, mivel családunk és ismerőseink whiskey fogyasztó (de nem kifejezetten teakedvelő) férfi tagjai a puerh teáról elismerően nyilatkoznak, és a hagyományosan betegápolási céllal tartott gyógyteáikat puerh-re cserélték:)

A puerh tea eredetileg dél-kínai "találmány", nevét a térségben lévő Puerh megyéről kapta, amely a környékbeli teafeldolgozás központja volt. A yunnani szubtrópikus klímán nagyra nőtt cserjék méretes levelei napon megszárítva és összepréselve készen álltak, hogy megtegyék a hosszú utat Tibet felé. Kína a teáért lovakat kapott cserébe, ami a birodalmi hadviselésben nélkülözhetetlen volt. A híres Tea Ló Karaván Út szűk folyosóival, meredek és csúszós oldalfalaival, szakadékok peremén haladó keskeny ösvényeivel a világ legveszélyesebb kereskedelmi útvonalának számított. A Tang Dinasztia korától (VI-VIII.sz.) 1960-ig működő útvonalon számtalan ember és teherhordó állat veszett oda.

A betakarítási időszakot követően Kína legerősebb emberei indultak útnak hátukon több mázsa tégla formájúra préselt teával észak felé. A Himalája lábánál, mintegy 2500 m magasságban fekvő Kanding volt a két ország közti kereskedelmi átvevőhely, ahol a teatéglákat teherhordó állatokra, öszvérekre és yakokra pakolták, majd továbbvitték északra, a hegyek közé.

A hónapokig tartó menetelés során a teatéglák hol a földön, hol az állatok hátán landoltak. A rakományt felváltva áztatta csapadék és szárította nap, fokozatosan átvette a teher alatt izzadó állatok szagát, magába szívta az út porát és a hegyvidéki szelek illatát. Ez idő alatt sajátos utóérésen ment keresztül, színe besötétedett, édesebb, aromásabb és teltebb lett, kialakult egy különleges, csak arra a rakományra jellemző, egyedi és megismételhetetlen íz, ami a karaván sorsával összefonódva formálódott. Az elraktározott tea minősége évek alatt sem romlott, sőt ahogy öregedett egyre mélyebb, testesebb és zamatosabb lett. Tanulva a természettől a kínaiak ráálltak az utóerjesztett, öregített teák előállítására, amelyek korukkal egyre értékesebbek lettek. Az utóerjesztett teákat formákba préselték, és több évre elraktározták. Egy kínai mondás szerint: a puerh-t a nagyapák szedik le és az unokák élvezik az ízét:)

Egy tízéves téglát kóstolva lehengerlő íz- és illatkombináció tölti be a szád. Legtöbben az eső áztatta föld és avar élményekre asszociálnak, de valójában ennél sokkal összetettebb az íz. Néhány megfigyelés szerint felerősíti az emberek alaptermészetét és belső figyelmét, vagyis közelebb viszi őket saját magukhoz. Ez számomra is egy alapélmény ezzel a teával kapcsolatban.

Folytatjuk, a következő részben: feldolgozás, formák, osztályozás, érlelt illetve élő teák..
Addig is jó teázást!