Két dolognak van abszolút szezonja májusban, a rosé bornak és a bodzaszörpnek. Erre rám sóztak fél kiló Mi Lan Dancongot Guangzhou-ban, amit szintén muszáj lesz meginni. Miközben sehol egy jó rosé..Indult volna a lázas kutatás a nem akármilyen borok után, amikor Feri toppant be a szokásos nagy táskával. Az új teák kóstolására három üveg mecseki borral érkezett, az egyik a Schunk pincészet rosé-ja. A semmi egyszerre valami lett. Irdatlan öröm ült ki az arcomra, Feri ezt érzelmi intelligenciám jeleként fogta és elégedetten jegyezte meg.

 

Lám vannak emberek, akik rendesen tudnak örülni az ajándék bornak. Kicsit túlértékelt.. Végül nem kis árat fizettem a borokért, mert a rászabadított mosolytól felbátorodva szóba hozta teatálcám aktuális díszét, az érlelt yixing agyag teamalacot. Már több barátom is jelezte igényét a szerencse kicsattanó szimbólumára. Elérzékenyült pillanatomban átadtam Ferinek, kérlek a továbbiakban nála keressétek a malacot. Ekkor a bornak még csak a színét láttam, de már az is ígéretes volt.

 

Sok összehasonlítással lehet élni bor és tea ügyben, de hatását tekintve egy dolgot mindenképpen igaznak gondolok. Mindkettő, mint kimeríthetetlen örömforrás az érzékszervi tapasztalás és kísérletezés kacskaringós ösvényére terelnek bennünket, ahol újabb kincsek után kutatva haladunk tovább. A bor és a tea művészeti teljesítményhez mérhető, szerethető alkotás, mélyebb felfogása és megértése minőségi lépcsőfok életünkben.

 

Ezért is van, hogy ha bort kapsz ajándékba nyugodtan viszonozhatod teával. Az ellentámadásra a Mi Lan Dancong-ot megfelelőnek éreztem. A tea kóstolását ott és azonnal megejtettük Ferivel, az állást két percen belül kiegyenlítettem. Az ötcsillagos oolong a Wudong hegy (Guangdong, Kína) 2011-es tavaszi szüretéből származik, kb. a Zengő magasságában szedik. Az intenzíven bodza illatú főzet savakban visszafogott, mézédes, puha ital, bárki feloldódik benne:)

 

A csodálatos, aranyszínű likőr az ötödik felöntésre is selymesen lágy és rendkívül aroma gazdag, gyümölcsösségét a licsihez hasonlítják, ami annyit tesz, hogy több az édes komponens benne, mint a savanyú. Ez a fajta tud testes is lenni, de a mostani kisebb levelű, sötétebb, és a főzet sokkal krémesebb. Két Micimackóként ábrándos mosollyal gubbasztottunk.

Vasárnap vidáman leteszteltem a bort is a szokásos kóstolóasztalnál. A 2011-es Merlot, Cabernet Sauvignon és Kékfrankos rozé házasítás a sok unalmas rosé után nagyon intenzív volt. Azt hiszem a mai elvárások tükrében nem lehet könnyed bornak nevezni, ami számomra jó hír, mert sokszor azt érzem rosé-ban kissé elmentünk az üdítők és nyári koktélok irányába. Itt viszont mackótestben tombol a szeder és erdei rokonai, ennek ellenére a frissítő élmény sem maradt el. Határozottan nem koktélpartira, hanem bort kóstolni jöttünk, az ízt töményebbnek, gazdagabbnak, színesebbnek éreztem. Végre..

Közben már forrt a víz is, a különböző levek összefolyatásából fakadó életigenlés messze szállt. A szájpadlást néha helyre tettem sajtos kockákkal. Szeretettel gondolok Ferire, aki a mézes Dancongot kóstoltatja valahol a szőlőhegyen. Összeverődni látszik egy jó kis csapat a bor- és teafogyasztókból. Nemrégiben boros ismerősöm puerh teát vitt kóstolni egy tokaji bormustrára. Meggyőződésem, hogy aki a borokra fogékony, annak a teák világa is nagy meglepetéseket tartogat. Tehát a malac a Ferinél van, nála keressétek.

Szöveg és képek: Flying Bird Teahouse

A bejegyzés trackback címe:

https://bambuszcsipesz.blog.hu/api/trackback/id/tr914531132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.