A Thomas Sullivan hagyaték

A 20. század elején Amerikában és Európában a teaimportőrök és beavatott ínyencek türelmetlenül várták a kikötőkbe befutó legfrissebb indiai és kínai szállítmányokat. A hozzáértő közönség imádta a különleges frissítőket. New York-i teakereskedők bevett szokása volt, hogy a beérkezett új áruból kis fémdobozokban kóstolókat küldtek szét vevőiknek. Thomas Sullivan volt az első, aki még több nyereség reményében a költséges kis dobozokról 1908-ban miniatűr selyemszütyőkre váltott.

Néhány megtévedt kuncsaft a kis zacskót egyszerűen bevágta a forró vízbe és azt tapasztalta, hogy a tea remekül kiázott, miközben nem kellett szűrőt mosogatni. Sullivan-t azonnal elárasztották a megrendelések, vevői kifejezetten igényt tartottak a praktikus kiszerelésre. Ezzel kezdetét vette a tea varázstalanítása, ami napjainkra túllépte a jó szándékú tettetés határát.

Míg a korai filteres tea elsőrangú, egész tealevelek átcsomagolásával nyert minőségi árucikk volt, ma a filteres teákat gyártó cégek a szüretből visszamaradó nem éppen százpontos növényi részek, illetve géppel visszavágott cserjék porrá őrölt változatát veszik meg és öltöztetik tovább. A kézi szüretelésű zsenge rügyeket a filterben ne keressétek.

Ezek itt zöld teák, a bal oldaliról meg is tudom mondani micsoda, a jobb oldaliról meg, hogy melyik dobozban volt. A bal oldali szálas zöld, a jobb oldalit a filter kibelezésével nyertük.

Mennyiségi trükkök, minőségi rafinériák

A tea gyorsan és egyszerűen elkészíthetővé vált, valójában ez vezetett odáig, hogy napjainkra a víz után a legnagyobb mennyiségben fogyasztott ital a világon. A teakereskedő cégek a fogyasztók elégedettségét kutató kőkemény erőfeszítéseik során rájöttek, hogy ha porrá őrölt tea kerül a filterbe az hamarabb kiázik, tehát elegendő csak a fele mennyiségű teát papírba gönyölni ahhoz, hogy a bevásárlószatyor máris sokkal könnyebb legyen.

Továbbgondolva a lehetőségeket a porteához az egyszerűbb minőségű, kevésbé díszes fajták sokkal jobban passzoltak, így a csúcsminőségű rügyteák megmaradhattak azoknak a kedves kínai embereknek, akik leszedték őket. Ezzel megkímélték a nyugati fogyasztókat a termőhelyek, teafajták és évjáratok sűrű szövevényével való bajlódástól is. Az évszázadok során tökéletesített, kifinomult nedű élvezete helyett a teafogyasztók 95 %-a jelenleg tömegterméket iszik. A legtöbb embernek csak filteres teaélménye van, ez alapján pedig senki nem veszi magának a bátorságot, hogy tovább kíváncsiskodjon.

A változás kora, a tovább kíváncsiskodók

A változást a forma és tartalom egymástól eltérő, össze nem illeszthető megnyilvánulásának kritikus szemlélői -- un. tudatos fogyasztók--, illetve a keleti kultúrákra és harcművészetekre fogékony rajongótábor indította el. Míg az egyik csapatnak feltűnt, hogy a teás dobozokon látható szép zöld levelek pusztán dekorációs célokat szolgálnak, a Jet Li rajongókat teljesen kiakasztotta az a tény, hogy az általuk ismert fanyar lét Ázsiában élvezettel szürcsölik. A keserű tapasztalatból fakadó kétségek és teairigység odáig fajult, hogy egyes emberek meg akarták kóstolni távoli hegyek nedűit is és egyáltalán nem fintorogtak közben.

Eltűnik a savszerkezet, előjön a harmónia

Örvendetes, hogy az elméleti bevezetést egy teszttel is ki tudjuk egészíteni, mivel sikerült rávennem az egyik barátomat, hogy megigyon velem néhány filteres teát. A teszt folyamán a teák megjelenését, illatát és ízét értékeltük. A vizuális méltatáshoz fel kellett vágnunk néhány filtert, ezt a továbbiakban csak javasolni tudom mindenkinek.

A porított tea zöldesszürkén, nem túl hivalkodón pihent a teamutatóban. Hozzáértők szerint a zöld tea legyen zöld, így kicsit meginogtunk a fajta azonosításnál, de a zacskó „quality blend of finest green tea” felirata további tapasztalatszerzésre sarkallt bennünket. Szárazon illatolásnál olyan közel kellett hajolnunk, hogy majdnem felszippantottuk az egész dózist, de csupán enyhe, száraz és jellegtelen fűszer illatot éreztünk.

A Longjing-et a megkívánt 70-80 C° fokon röviden áztattuk, majd szűrtük. A filterre 100 C° vizet öntöttünk 3-5 percre, ahogy a dobozon volt. A két kiöntőben jelentős eltérés mutatkozott. A porított tea leve besárgult, ami zöld teáknál szokatlan, hiszen a főzetnek frissen csillogó, halvány zöldessárga, kristálytiszta lének kell lennie. Ez esetben viszont az enyhén habzó, zavaros főzet áttetszőnek nem volt nevezhető, a látvány a papírformától és a dobozra kasírozott eszményi csésze teától nagyban eltért. Bal oldalon a filteres zöld tea,  jobbkézre Longjing, kínai szálas zöld tea főzete.

Az ízlelést már óvatosan hajtottuk végre. Meglepő volt, hogy a portea főzete milyen hosszú utóízt hagyott, ezt azonban lévén kirívóan savas és határozottan keserű, kezeletlen fa aromával kísért érzet, nem tudtuk előnyként értékelni. A kóstolás során azonban jelentős felfedezést tettünk. Aki ilyen teát iszik, az inkább ne hagyja el a cukrot és citromot, mert ezt a teát tényleg nem lehet enélkül meginni. A „quality blend of finest green tea” zöld tea főzetét le kellett öblítenünk a Longjinggel, ami szintén zöld tea, 2012-es tavaszi szedésű, Kína Zhejiang tartományából, a Nyugati tó környékéről való. Összerándult szájpadlásunk szép lassan felengedett természetesen édes, bársonyos, mogyoró ízétől.

Keserű tapasztalatok

Furcsa, hogy a felvágott 3 filterben szemre és illatra szinte ugyanaz az őrlemény volt. Ez a fehér teánál volt leginkább kétségbeejtő, aminek mindkét paraméterben nagyon eltérőnek kellett volna lennie. A barackos zöld teában felfedezett pirinyó fehér kristályok látványa mesterséges aromák jelenlétét sugallta, ami a főzetben is szignifikánsan megjelent, ennek nyomán egyfajta kölyökkutya sampon aroma terjedt szét száj és orrüregben, amit megint csak Lonjing-gel kellet leöblítenünk.

A leírt módon elkészített főzetek alapíze minden esetben fanyar és kesernyés volt, ehhez társult némi kakukkfű, rozmaring és nyers fa illat. Arra jutottunk, hogy ezeket a teákat csak nagyon eltökélt állapotban, vagy erősen ízesítve lehet meginni. Azok az emberek, akik rendszeresen fogyasztják valószínűleg hozzászoktak, esetleg azt gondolják, hogy valami nagyon jót tesznek magukkal közben, ezért ha beledöglenek is megisszák.

A tea való világa

Aki a savszerkezetnél többre vágyik kezdje el végiginni a fehér, zöld, oolong, fekete és puerh alapcsoportokat szálas teában. Meglepő lesz, hogy a borhoz hasonlóan változatos, lírai és filozófiai mélységet is feltáró világba csöppen.

Minden alapcsoport számos egymástól nagyon eltérő karakterű, termőterületben, évjáratban és alfajban specifikus teát kínál, így a zöld tea fogyasztást tovább árnyalva legalább tíz nagyon ízletes fajtát kóstolhatunk, amiket eleve nem árulnak filteres változatban. Ehhez képest jelenlegi általános teatapasztalatunk a fehér és vörös kannás borok szintjén állnak. Egészségügyi szempontból is érdemes végiggondolni, hogy a szálas teákhoz képes a portea mennyi antioxidánst tartalmaz..

Szöveg és képek: Flying Bird Tea House, flickr

 Jó teázást!