A forró zöld tea még nyáron is csúszik egy hideg zápor után. Íme egy gyönyörű részlet, a bőrig ázott lányok strófája, róluk szól ez a dallam, nekik ajánlom ezt a mostani teát is. "Szeged felől, Szeged felől jön egy fekete felhő / Szaladj kislány, szaladj kislány, mert megver a nagy eső. / Nem szaladok olyan nagyon, fáj a szívem, sajog nagyon/ ejhaj, ejhaj elhagyott a galambom." (szerencsére ma gyönyörű időben kajakoznak Szegeden)

Find more sacreo flamenco songs at Myspace Music

Meg kell hogy mondjam, a Lushan Clouds (Lu hegy felhői) Jiangxi tartománybeli kínai zöld tea borult időre és szomorú szívre is derűt hoz. Augusztus 20. után pedig nemcsak Szeged, de észak-nyugat felől is menetrendszerűen jönnek a fekete felhők, a tea aktualitásához tehát nem fér kétség.

Ez a tea az összes érzékszervünket intenzíven támadja, ennek ellenére érdemes rendszert erőltetni a több fronton benyomuló hatások özönére. Az első méltatás a száraz levelek szemrevételezése során adódik. Fogadjuk el, hogy a gomolyfelhő formájú levelek mélyzöld, már-már arzénkék színűek, és illatoznak, mint a szoboszlói kertek nyári eső után. Az ilyen udvarban idős asszonyoknak virágzik a tövises liliom, ami egy nagyon szárazságtűrő kis virág. Megnéztük és megillatoltuk, eddig kiváló, akkor miért ne mehetne belőle a gaiwanba is egy adag? Valahogy ki kell derítenünk, mi terem a ködfoltos, felhős hegyoldalakon ezer méter felett, tízezer kilométerrel arrébb.

Ráöntjük az első infúziót. Ilyenkor adódik a következő méltatás, amennyiben a tealevelek tánca egy jól koreografált művészcsoport lassú és átszellemült áramlása fel és le, továbbá a tealevelek is előnyükre változnak, zöldülnek és szépülnek.

 Ez esetben nem fogunk csalódni. A levélgubancok elsimulnak és kivilágosodnak, mutatva a hitetleneknek, hogy eső után a felhők fölengednek és kinyílnak, majd kisüt a nap. A tea jól helyezkedik a gaiwanban, felúszik és kitölti a rendelkezésre álló helyet.

Leszűrni is tömény élvezet, a kóstolásról nem is beszélve. A főzet ragyogó tiszta, a cukkini húsának egy világosabb, roppanósabb és egyöntetűbb árnyalata. Az orrunk telemegy az esőillatba vegyülő foszlós pogácsa aromájával, immár belülről is szagoljuk a szagokat. Épp csak annyira édes, hogy elsimuljon a zöldfűszeresség és bársonyosabb legyen az íz. Hangulatunk rohamosan javul, furcsa találmányokon és utazásokon töprengünk, immár agyilag is le vagyunk terhelve de észre sem vesszük, annyira klasszak vagyunk mostanában. Teázunk.