A fojtogató városi környezettől függetlenítve magunkat kötetlenebb pályára állhatunk teázásban is. Megfigyeltem, hogy a legszebb helyeken sem teázó sem kávézó nincs, de mivel mindenképpen szerettem volna tavasszal a Tabán lankáin elfogyasztani egy csészével, Cs. Péter barátommal gyorsan megalakítottuk a Városjáró Teázók Szetápot és kicuccoltunk bolondok napján a szánkódombra. Mögöttünk az 56-os emlékmű, középen teatálca, gyönyörű agyagkannák, sütik és teák. Szétfagytunk, de megadtuk a módját.
A teázás normálisan -- elszakadva gyermekkori rossz emlékeinktől -- egyfajta kocsmázásnak fogható fel. A tea hatása esetenként fura megrészegülés és egy csomó más, amit érdemes megtapasztalni. Erről a következő posztban majd bővebben írok, addig szögezzük le: tea élvezeti cikk, és nem azért isszuk, hogy csökkentsük a koleszterin szintünket:). Pozitív mellékhatások bőven vannak (antibakteriális, sejtregeneráló, energizáló, testzsír csökkentő hatás) de inkább tekintsük a teázást egy jó regénynek happy end-del. Kínában például leginkább férfiak járnak teaházakba, ahol dohányoznak, kártyáznak, vagy egyszerűen csak beszélgetnek, de semmiképpen nem egy közös étrend kiegészítő kúrán vesznek részt..
Mostanában az időjárás kedvezően alakult, nem kell pokróc sem, alkalmi teázóasztalunk a zöld gyep, szobor talapzat, szökőkút lábazat. Nyári estéken, amikor kicsit enyhül a forróság, felszabadíthatjuk gondolatainkat áramszolgáltatónktól függetlenül is. Ehhez szükségünk van egy gázfőzőre és néhány palack vízre.



Szöveg: Flying Bird Tea House, fotók: Anna, Janó, Péter