Mielőtt a fene belém esne a ködös jövő helyett tisztább képek után nézek, és megpróbálok kiolvasni valami biztatót egy kristálytiszta puerh főzetből. Ma lélekelixír és szívgyógyszer kell a várakozáshoz. Várakozásban csapnivaló vagyok, túlburjánzó ginseng gyökérként szivattyúzza az erőmet mélyről és belülről. Ilyenkor nincs mese, puerh kell.

Tea választásnál az aktuális állapotunkra, illetve a vágyott állapotra tekintettel döntünk. Az „Új Rizs Éneke” 5 éves Longrun puerh korongon a lila sárkányok emblémája elég erőt sugároz, a rizshántolással foglalatoskodó, díszes öltözetű nők figurája vidám és tevékeny, pont amilyen én is lehetnék.  A korong a délnyugat yunnani Va törzs rizsünnepének tiszteletére készült. A va emberek átlagon felül tehetségesek ének- és táncművészetben, az őszi rizsünnep alkalmával visszhangzik az egész környék. Méla gubbasztás helyett a fesztiválozás mellett döntök.

A csomagolás és a tea neve a friss gabonaszemek hántolásához kapcsolódó jellegzetes kopogást idézi. Az ünnep reggelén leszedett új rizst minden házban szinte egyszerre kezdik döngölni, ami messze visszhangzik a hegyek között. Ezután elkészítik a rizst, és hét tálban, ima kíséretében felajánlják az isteneknek és ősöknek. A rituálé végén a rizst a gyerekek és öregek kapják, mint a legtisztábbak az élő emberek között. Ó mi lehet most a legtisztábbakkal?

A korong aranyló rügyekkel tűzdelt sötétfekete, kopogásában igen tömör, közepes méretű levelekből álló préselt tealepény. A felbontását követő száraz szimat öröme mélyen landol. Erős érzelmeket kell überelni, ilyenkor az ember vagy elindul a hegyek közé, vagy leül egy puerh mellé.  Tisztességes adag kerül a kannába, hogy az életmentés elég alapos legyen. Balázs gömbölyű csészéje mellett döntök, kerek és stabil.  Micsoda egyensúlyi állapot!

A tealeves tiszta öntetű, mély-sötétbarna, kőolajszerűen sűrű hatású, felületén meg-meg csillan a remény. A kis agyagcsésze varázsgömbszerűen kristályosnak mutatja a főzetet. Belenézek, hátha visszainteget a legtisztább ember. A maradék teát a kannára locsolom, és közben rá gondolok. A gömb alakot szorongatva a világ foghatóvá válik. Minden meggyőződésem ellenére teaszentet választok, egy óriási csörgő diót. Hiába, keresi az ember az eszközöket, amivel hatni tud szerteszét. Az üzenettovábbításnak ez a protokollja eddig ismeretlen volt számomra.

A főzet íze üde, friss, folyékony diólekvár a garatnak. Illata mély, pörkölt olajos magvakra emlékeztető, agyat masszírozó aromaterápia. Harmadik felöntésre előkerül a whiskys olajosság, amely nemcsak a nyelvünket vonja be lágyan, de az egész lényünket megnyugtatja. Az ötödik felöntésben kiteljesedik a remény, a tea óriási lumineszkáló egysejtűként üldögél a csészében. Kérésre a legtisztább ember vigyorgó képét rajzolja ki, majd megjelennek a Va törzs táncoló asszonyai is. Ettől érezheti az ember, hogy a puerh az örök élet teája.

 Jó teázást Nektek!

Fotó és képek: Flying Bird Tea House