A teaidő, mint alternatív létezés

Ha ezt elolvasod nem fogod jobban beosztani a napod, nem aktiválod a google kalendáriumát, nem készítesz prioritási listák alapján optimális cselekvési tervet és nem fogod megtriplázni az időbeosztást segítő elektronikus kütyük számát sem. Viszont lesz egy teáskannád és lassan észreveszed, hogy amikor teát készítesz az idő valahogy kitágul, pszichológiai fogalommal élve „máshogy telik”, mintha kilépnél az énidő beszűkült keretrendszeréből egy tágabb világba, amiben gondolkodásod elveszíti az időkorlátok által rávetített visszahúzó erőket. Mert micsoda pech, az időhöz való viszonyunk befolyásolja gondolatainkat, a modern világ feszes tempója pedig tudatunk fejlődésére olyannyira kedvezőtlenül hat, hogy szép lassan minden témában kizárólag kulcsszóra keresés után tudunk megnyilvánulni.

Időellenes vagyok, időtlen idők óta

Időtudatunk közösségi tapasztalataink során elsajátított tanult viszonyítás, évtizedek alatt felhalmozódott elvárások és környezeti kihívások függvényében kényszer-szerveződött eszmei struktúra. Most jelentkezzen az, akit időtudata derűvel és szabadságérzéssel tölt el, hogy mi többiek megszámolhassuk a fél kezünkön őket. Mi, akiknek életritmusát egy sor feladat, megnövekedett munkatempó és egyéb kötelezettségvállalás írja. Az idő gyors és merev szerkezetként vesz körbe bennünket, miközben a lehetséges függetlenedésről álmodozunk. Egyre ingerültebbek vagyunk, a kialakult kaotikus követelményrendszerhez igazodó áltudományos feladatszervezési technikákkal bíbelődünk. Jó helyen jár, aki inkább a keleti bölcseletekben keresi a megoldást és a meditáció, illetve más rituális aktusok tér-, anyag-, test- és időkorlátok alól felszabadult, módosult tudatában látja elmeállapotának kulcsát.

Az idő átkonfigurálása egyszerű vízforraló és teáskanna segítségével

Az egyéni időtapasztalás különböző eseménysorozatok szubjektív megéléséhez kapcsolódik. Környezetünk állapotának két egymást követő megfigyelése és érzékelése két eseményt szolgáltat, melyek a múltból a jelenen keresztül a jövőbe haladást írják le. A változás tehát a jelenen keresztül történik, ezért a megélt idő és egyéni életmenet befolyásolásához a "mostban" kell átállítani egy kapcsolót, amely hatására az időtehertől függetlenítve magunkat tökéletesen figyelő állapotba kerülünk. Ez nem könnyű, de segítségül hívjuk a teáskannákat.

Mindenki számára átélt tapasztalat, hogy a megszokottól eltérő térben vagy rituális gyakorlat alatt felbomlik az időkényszer (a nyaralás is pl. ilyen), kilépünk a szokásos tér-idő szerkezetből és ezzel összefüggésben rengeteg pozitív érzelem, lelki és idegi képesség szabadul fel bennünk. Ez alapján arra következtethetünk, hogy a "mostba lépés" elérhető korlátaink ilyesfajta leépítésével, az így nyert „éber tudatosság” szintjén gondolataink felszabadultabban és gyorsabban szárnyalnak, felfogóképességünk javul, befelé és kifelé egyaránt nyitva vagyunk, amiből magunk és környezetünk mélyebb megismerése adódik. Olyan kapuban állunk, ahol döntéseink minősége megváltozik, ezáltal jelen állapotunk kihat az összes többi időre.

A szertartásos teázást meditációszerű gyakorlatnak foghatjuk fel, amely során számos befelé áramló erős inger (ízek, illatok, látvány, tapintás, a víz csobogása), a teában megragadható információk és plusz energiák, a bennünket körbevevő tárgyak és az egész elrendezés hatására az időérzékelés megváltozik, majd egyfajta boldog időtlenségben találjuk magunkat. Képzeljük el, hogy ennél az asztalnál ülünk:)

A „más idő” tudattágító hatására egy sor tagadás és határ kiiktatódik a gondolkodási folyamatból, megfigyelésre nyitottá, átgondolásra, megértésre és fejlődésre képessé válunk. Tekintsük extra bónusznak, hogy képességeink hirtelen áradata és a kedvező folyamatok realizálása akkora örömöt okoz, amitől kedvet kapunk a dolgok mélyebb értelmezéséhez és a hosszú távú mérlegeléshez is:) A teázást fogadjuk el félórás, rövid idejű átkapcsolásnak, amely pihenteti és frissíti az agyat, segíti a koncentrációt, rendszeres művelése egészében véve tudatosabbá formálja lényünket.

Önkéntes sarokba vonulás és gyakorlati tippek

A forraló és kanna felállításánál minikörnyezetet alakítunk ki, amelybe teázáskor áthelyezzük magunkat. Olyan teret válasszunk, ami kiesik a vonuló kollégák, nyüzsgő családtagok és háziállatok által lefedett mozgástérből, de lehetőleg van természetes fény. A teázáskor használt tárgyak kiválasztása és előre elrendezése egyfajta rákészülés, a fókuszálás megkezdése, mivel folyamatosan arra összpontosítunk, hogy a környezet számunkra alkalmas és tetszetős legyen. A szertartásos teázást első megközelítésben tekintsük pusztán annyival többnek, hogy a teakészítés és fogyasztás azonos jelentőségű alapműveleteiből összeálló kerek egész, amiben az alkotás és gyönyörködés egyformán jelen van.

A teakészítés során az erős alapingerek által más kötelékbe lépünk, minthogy a szaglás és ízlelés útja sokkal ősibb felfogásrendszert aktivál, amely a prioritások átrendezésén keresztül egyfajta boldog időtlenségbe helyez bennünket. Érzéseink egyre pontosabban körvonalazódnak, az elemző és problémamegoldó gondolkodás világából kikapcsolva saját tudatunk és működésünk láthatóbbá válik. Próbáljuk ne elkalandozni, hanem figyeljünk arra, ami belülről előbukkan ezekben a pillanatokban, mert nagy felfedezéseket teszünk majd. Ez a videó 5 perc, ne ijedezzünk előre, nekünk is elég lesz jó félóra teaidő és rengeteget nyerünk vele. Jó teázást!

UPDATE: Az úr préselt öreg teát készít kínai kungfu szertartás szerint. Bónuszvideót a youtube-on a Dawid Bowie, time keresésre kapunk, nagy dilemma volt melyiket linkeljem..

Szöveg: Flying Bird Tea House, fotók: Adore, köszönet H. Dórinak az inspiráló beszélgetésért és a töménytelen egyetemi jegyzetért.