"Sziklák, a roppant, távol égbe fölmeredők,
tavak, miken csönddé simulnak a hab-redők" / Csan Fang-seng

Az Unesco által világörökségnek minősített, védett területen húzódó, észak-fujiani sziklás hegyvonulat teái erősek, mélyek, testesek és édestüzesek. Olyan édestüzesek, hogy ha az ember megérzi az illatukat azonnal elindul abba az irányba. Számos sütött oolongnál a füstös, nyers kakaó aroma halvány sejtésként bontakozik ki valahányadik felöntésnél, de a Wuyi oolong más. Itt nincs semmi visszafogottság, feketére égett sütőtököt locsolunk narancslével és forró csokoládéval, aztán izzó parazsat hintünk a tetejére, kis konyakot is cseppentünk még rá és kész az ellenállhatatlan teavarázslat. De mielőtt elvesznénk az ízlelésben, nézzük meg, mitől olyan pompásak a teák, amelyekkel Yan Cha (szirti tea) néven is találkozhattok.

" Sziklafal közt üvegespatak folyt le szótlan,

s bújt a nap a süveges zöldfenyő-bozótban." / Vang-Vé

A Wuyi hegy vulkanikus eredetű gránittömbjeit vékony rétegben fedő vörös agyag a sziklás aljzattal kombinálva kiváló tulajdonságú, ásványi anyagokban gazdag termőtalaj. A szubtrópusi hegyvidék csapadékos klímája elegendő nedvességet biztosít a fejlődéshez, a fantasztikusan gazdag növény- és állatvilág pedig olyan biológiai sokszínűséget jelent, ami szerves táplálék tekintetében is bőségesen ellátja a növényt. A hangsúly tehát a sziklás, vulkanikus kőzetből felszívódó ásványi anyagokon, illetve a színes vegetáció közvetítésével talajba jutó biomasszán van.

"Ruhánk ráncán a pajkos szél nevet,
a fák lombján át dús napfény szivárog" / Tao Jüan-Ming

A Wuyi oolongok esetében a 4-500 éves anyafák a sziklafalak oldalában, illetve az erdőben találhatók. Ezeket hívjuk vad fáknak, következő forrás a félvad kert, amely 2-300 évvel ezelőtt az anyafák terméséből magról ültetett, kisebb kiterjedésű facsoportok erdővel összeolvadt területei, illetve a szintén kisebb kiterjedésű kertek 50-100 éves teafákkal. Napjaink teakertjeinek végtelen hosszan elnyúló sorai hajtásról szaporítással, tulajdonképpen növényi klónozással jöttek létre. Ebből adódóan a vad-félvad öreg teák genetikailag változatosabbak, egy teafajta (pl. Shui Xian) három-négy kiválasztott fáról leszedett termése ízben és tartalomban is messze felülmúlja az ültetvényes kertek teáit. A különböző korú és méretű fák egymás mellett növekedve egyrészt szélvédett teret biztosítanak a kisebb csemetéknek, másrészt hol napfényben, hol árnyékban fürdenek. Milyen kalandos élete van egy ilyen növénynek az egyformára visszanyírt cserjékkel szemben.

"Lenn rücskeid dagadnak, fönn taplóid csörögnek,
nem válsz be lécnek, dúcnak, se küllő-szerkezetnek." / Po Csü -Ji

Az öregebb fák gyökerei hosszan, mélyen nyúlnak le a sziklák közé, így sokkal több ásványi anyagot szívnak fel, mint a visszavágott cserjék. Ez az ásványosság a tea ízében élénk gyümölcsösség és nagyon hosszú utóíz formájában jelenik meg. Egy ilyen tea rendkívül testes és gazdag aromájú, szinte harapni lehet. Természetes környezetükben a teafákra köröskörül változatos lomb hull, rovarok látogatják, elhullott állatok, ürülék és egyéb szerves anyag jut a talajba, amely tápanyag formájában szintén felszívódik. Az öreg fák lassabban nőnek és kevesebb levelet hoznak  mint a teaültetvények cserjéi, így a tápanyagtartalom kevesebb levélben koncentrálódik. Ezt tekinthetjük egyfajta természetes hozamkorlátozásnak, ami végeredményben egy sokkal színesebb és karakteresebb ízt ad a teának. A fa kinézetre nem túl sudár, göcsörtös, ugyan szükség esetén metszenek belőle, de alapvetően természetesen nő, így roppant ellenálló és nem kell permetezni! Ezért van, hogy az ültetvényes teák kissé kesernyés rövidségével szemben ezek a teák sokkal simábbak és szétáradóbbak.

"ha illatát ezüst kupámba töltöm,
szívemből minden bánat eltűnik. " / Li Tai Po

A Wuyi teákat a Song Dinasztia ideje óta, körülbelül ezer éve szedik. Elsősorban egyszerűen zöld teaként dolgozták fel és préselve került forgalomba. A Ming Dinasztia idején nagy divatja lett a leveles formában való frissen fogyasztásnak, így a helyi termelők próbálták leutánozni az Anhui régió teafeldolgozóinak wokban sütött, frissen konzervált zöld teáit. Mire komolyabb rutint szerezhettek volna a zöld tea készítésében a tea már fermentálódott, a félig fermentálódott teát megsütve pedig valami egészen más, fantasztikusan izgalmas dolog került ki a farmerek kezéből az 1600-as években: a sütött oolong. A Wuyi oolongok jelenlegi feldolgozása tehát így alakul. A frissen leszedett teát hagyják megfonnyadni, hogy a levelek felpuhuljanak, majd kosárban rázva feltörik a növényi rostokat, amelyek a sérülések következtében gyorsan fermentálódnak. A fermentáció előrehaladott állapotában a levelek már erősen barnulnak, ekkor jól átsütik, majd megszárítják a teát. Fantasztikusan ásványos, gyümölcsös, erős tartású, pörzsízű, odakapott édesség jellegű, sötét színezetű teák ezek. Leghíresebbek: Da Hong Pao, Shui Xian, Rou Gui, Tie Luo Han , de amit most legjobban szeretek: Shui Jin Gui !

Ha eljutok oda több képet rakok fel, de addig is a feldolgozásról itt olvashattok bővebben és nézhettek képeket is:
http://www.essenceoftea.co.uk/blog/2011/08/wuyi-rock-tea-2-processing/

Szép őszi napokat és teákat! Szöveg: Flying Bird Tea House