Mivel sokszor szóba kerül a jó teához szükséges megfelelő hőmérsékletű víz kérdése, ami még megfejthetetlenebbé és kifürkészhetetlenebbé teszi a jól eltalált ízek előállításának szisztémáját, érdekelt, hogy pusztán a látásunkra és hallásunkra alapozva sikerülhet-e belőni a célértékeket. Jelentem igen, nem kell rohanni az elektronikai szakboltba a legújabb thermo-controll vízforralóért.

1200 évvel LU-JÜ kínai vándorszínész, verselő és polihisztor teáskönyvének megjelenése után szeretném tovább gyarapítani a lejegyzett megfigyeléseket a vízforralással kapcsolatban. A mester kitett gyermekként buddhista kolostorban nevelkedett, ahol igazából csak a teaivással sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie, hiszen hamar felhagyott a szerzetesélettel és vándorszínészként, majd íróként folytatta pályafutását. A Tang dinasztia uralmának végét jelentő felkelések után délre menekült, és élete hátralévő részét teljesen érthető módon a teaivásnak szentelte. Feljegyzéseit összegző Teáskönyvében a vízforralás három különböző fokozatát ismerteti: " A forralásról elmondható, hogy ha a víz olyan buborékokat vet, mint a hal szeme, s hangja gyönge, az az első forralás. Ha a buborékok, mint buzgó forrásban, gyöngysorként összegyűlnek az edény fala mentén, az a második forralás. Ha a víz megtörő hullámokhoz, vad tajtékokhoz hasonló, az a harmadik forralás." Vonjuk be tehát mi is az érzékszerveinket, és próbáljuk megbecsülni pusztán a látvány és hangok alapján, milyen hőmérsékletű vízzel van dolgunk.

Fogtam tehát kis üvegkannám, megtöltöttem hideg vízzel, begyújtottam alá, és ezzel máris a megvalósítási szakaszba léptem. Természetesen kezem ügyébe helyeztem a konyhai hőmérőt, hogy a fontosabb értékekhez pontos jellemzőket rendelve összefüggő rendszerbe állítsam ezt a rejtélyes eseménysort.

Ahogy elkezdett melegedni a víz, 60 C foknál apró buborékok tömege jelent meg a kanna alján. Ez olyan értelemben megnyugtató volt, hogy lám a friss vízben mennyi oxigén van, összegyűltek, mint egyetemisták az olasz parlament előtt.

70 C foknál nőnek a buborékok, sűrűségük változatlan, de ami a legfontosabb, enyhe gőzölgés kezdődik. Alig látszik, de egyértelmű és örvendetes jele, hogy megjöttünk az első céltartományba. Tehát a kezdeti gőznél a zöld jázmin teák fogyasztói akár nekiláthatnak a felöntésnek is. Így néz ki:

75-80 C fok. Egyre kevesebb a buborék, a gőz még nem forrón csap ki, de melegen, határozottan és látványosan áramlik felfelé. Ha a kezünket a gőzbe helyezzük, elviselhető melegséget érzünk. A legtöbb zöld teával jót teszünk, ha ezt a vizet már nem melegítjük tovább. Oolong esetében számítsunk rá még fél percet.

85-90 C fok. A buborékok nagyrészt kimenekültek, csak néhány keménykötésű fazon tartja magát. Kis csoportban gubbasztanak, de legszívesebben már hazamennének. Egyre kínosabb a helyzet. A gőz már inkább forró, mint kellemesen meleg. Oolong teák szépen elvannak az alsó határnál. 2-3 percig....

Lassan elérjük a 100 C fokot. A buborékok végleg megfutamodtak. A tiszta víz mozgásba lendül, tömzsi gombócok lövellnek a felszínre és vad tajtékok csapódnak a kanna oldalának. Ez már olyan, amit nem öntünk rá a teára, hacsak nem fekete, esetleg pu-erh.

Eddig a hanghatásokról nem sok szó esett, hiszen a nyitott kannában melegedő víz alapjában véve hangtalan. A kísérlet második, rövidebb fázisában egy liter vizet forralunk professzionális vízforralóban. Itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy elektromos hálózathoz csatlakoztatott kannába nem piszkálunk bele. Pláne nem fémérzékelős thermometerrel..

40 C foknál meglehetősen ijesztő, pattogásokat és mérges sistergést halhatunk. Ha zombis videóhoz keresünk hangfájlt, akkor ez kiváló forrás lehet. Az előadásmód szakaszos, változékony és nagyon hangos. Ahogy melegszik a víz, a pattogás alábbhagy és a sistergést egyöntetű, visszafogottabb, mély szurtyogás váltja fel. 70-75 C foknál beáll egy folyamatos géphang, és ha felbillentjük a forraló tetejét, láthatjuk, hogy megkezdődik a gőzölgés. Ahogy tovább melegszik a víz, egyre mélyülő, de halkuló zúgást hallunk, 85 C foknál még mindig fűrészhang, de egyre elviselhetőbb. 100 C fokhoz érve a víz tompa mély zsongásba kezd, majd feltörnek a bugyborékoló hangok.

Innen már nincs is más feladatunk, mint hogy visszahűtsük a vizünket. Forralóba helyezett 1 l víz 80 C fokig kb. 3 percenként hűl 5 C fokot. Remélem ezzel megkíméllek benneteket néhány elbaltázott kísérlettől, de ha végképp nem megy, szerezzetek be inkább egy vízhőmérőt...