Gabival való első meghatározó élményeim a sziklamászáshoz kapcsolódnak. Már akkor felfigyeltem rá, hogy jók a megérzései, összeszedett, és nem egy cserbenhagyó típus. Extrém helyzetekben nem mindig derül ki, ha valakinek kiváló szagló- és ízlelőszervei vannak, de a bizalom megvolt, tehát meghívtam a padlástéri kuckómban kialakított teázó szentélybe, hogy megigyunk valami menteset. Hason fekve ittuk a teákat, nagyokat biccentettünk, és teljesen megdöbbentem, hogy érzéki tapasztalatait milyen odavágó módon tudja szavakba önteni. Azóta is főkóstolóként tartom számon.

Minap elhatározta, hogy teázósarkot alakít ki a fogorvosi rendelőben, mivel rövid pihenőkkel és kortyolgatással szeretné színesíteni a napot. Nekifogtunk tehát, hogy újból végigigyuk a készletemet, és kiválasszuk az alkalmas teákat, amelyek viszonylag stabilan tűrik a jövésmenést és nem kell stopperrel állni mellettük. Neki a rendelőben elsősorban a páciensekre kell összpontosítania, tehát nem fog menni a homokórázás. A zöldeket hamar kilőttük, mivel a rövid túláztatást is erős savakkal bosszulják meg, maradtak a fehérek és az oolongok. Nézzük akkor röviden az összeállítást:

High Mountain Oolong..Naná, mindkettőnk nagy kedvence. Nem mondom, hogy egész nap vízben lubickolva tökéletes lesz, de azért jól bírja majd a kiképzést és kiegyensúlyozottan ébren tartja.

Osmanthus Oolong, a kínálgatós tea... Ha valakit meg akar kínálni, aki nem egy teaőrült, ezzel elkápráztathatja.

White Peony, egy utolsó tánc a buli végén...Ezt a teát akkora, amikor vége a napnak, és kicsit lazítani szeretne.

Kapott hozzá egy elegáns kannát is csészékkel, mivel mégiscsak szem előtt van a cucc. Ami ugyanis egy teázóban jól mutat, sárga bögre, görbe bögre, az egy rendelőben nem biztos, hogy bizalomgerjesztő lesz. Ezt beláttuk.