Dugi teának nevezzük, amit állandóan rejtegetünk, de mindig tudjuk pontosan hol keressük és mennyi van még belőle. A Viking azt állítja magáról, hogy neki nincs dugi teája, amiből valószínű, hogy egy szó sem igaz. Az is elképzelhető, hogy nincs tisztában a fogalommal, ezért belinkelnék ide egy videót, amiből mindenki számára egyértelművé válik miről van szó, és milyen nagyfokú körültekintést igényel az ilyen fajta tartalékolás. Véleményem szerint a finomságok elsuvasztása és késleltetett elfogyasztása genetikailag kódolt tevékenység, amit a Viking olyan magas szintre csiszolt, hogy már a feltételezést is negálja. Tervbe vettem egy alapos házkutatást nála, aminek eredményét fajtára és évjáratra lebontva közölni fogom.

A vádaskodás előtt azonban nézzünk körül saját házunk táján. Ritkán előkotort személyes kedvencem egy 25 éves sötét puerh golyóbis Daoyou taiwani teaüzemből. Felnyitása az alábbi módon történik. Vesszük a puerh kést és óvatosan megszurkáljuk a teát, de nem vágunk bele. Kicsit aláfeszítünk a leveleknek szálirányba, amitől szépen leválik a kívánt rész. Ez a tea öreg, tökéletesen érett és száraz, szép nagy levelekből áll, ezért roppanósan törik mint a friss görögdinnye, és kicsitse törmelékes. Az ilyenre mondjuk, hogy hűha. A puerh nem csak a test, de a szellem tápláléka is, ez pedig egy igen magas kaliberű példány. Illata mély üregből felfelé áramló nedves földillat antik díszekkel.

Kezdhetjük számolni a felöntéseket, amit ebben az esetben 12-nél hagyunk abba, majd elrakjuk a teát másnapra. Lassan, szépen bomlik ki, élettartama hosszú haranggörbe, csúcs az 5. és 6. felöntésnél, de a 11. nél még nem laposodik el. A kannában jó állagú, kellemesen porózus anyagként árad szét, rázni, szurkálni nem kell:)) Ennyit a tényszerű fizikai jellemzőkről, a továbbiakban megrendülten és elfogultan áradozok az ízekről.

 Mint említettem hosszú élvezetben lesz részünk, ez a terjedelem enyhén vörösesbarna árnyalattal indít. A tökéletes érettség és minőség bizonyítéka, hogy már az elején kellően testes, annak ellenére, hogy a szokásos sötét árnyalatot a 4. 5. főzet hozza felszínre.

A mélyről jövő illat és íz leginkább a nedves sziklahasadékok aromájára emlékeztet. Aki túrázott már árnyékos, vizes hegyoldalak közti szurdokban futó patak mentén, az csukja be a szemét és szippantson nagyot a csészéből:) A teának nedves hegyoldal illata van, a szokásos kísérőelemekkel: nyirkos föld,  nedves kövek, mohával benőtt dohos sziklák, rothadó avar, száraz levelek, elbomló fakéreg és patakszag. Tiszta, megható és komplex aroma, ami egy délutánon keresztül tart.

 Az íze édes, simogató, a legjobb ír whiskey-k olajosságával takarja be nyelvünket. Ásványosan édes, erdei gombás, különleges puerh íz ez. Most, hogy már tudunk olvasni, kevesen emlékszünk a dunai kavicsok és a balatoni iszap ízére, de higgyük el, hogy a természet íze koncentrálódik ebben a vastag puerhben. Nagy tea ez.

 Az 5. infúziótól feketébe hajló sötét itallá válik. Fekete a színe a teának, amit igazán szeretek....

 Most pedig elő lehet rukkolni a titkos készletekkel..Tiétek a pálya.