Eljött az ideje, hogy komolyabb lélekmelegítők után nézzek. A késő őszi idő állandó problematikája hőháztartásom egyensúlyban tartása, legádázabb élményem, a reggeli kutyasétáltatás közben való napfoltok keresgélése utáni felolvasztásomon való agyalás. A házi pálinkák és egyéb tömények nagy fűtőértékkel rendelkeznek, de az alkoholmámoros nők kora reggeli szondáztatása és az ezzel járó lebukás veszélye visszatartó erő:( Nem szeretném közölni az összes vészforgatókönyvemet ilyen esetekre, úgyhogy arra buzdítanék minden józanságra ítélt embert vegye elő a kannáját, mert most következik a nagy csel.

Bor- és pálinkabarát ismerőseimet rendszeresen bombázom puerh teás élményeimmel. Öreg, vagy öregített préselt teákról van szó Dél-Kínából. Túl azon, hogy maga a főzőalkalmatosság, a kis agyagkanna hőtartása páratlan, és szinte cserépkályhaként melegíti a bőröm, a tea is rendesen befűt. Érzem és élvezem a belső meleget, plusz benefit, hogy gondolkodhatnékom támad, kreatív és jókedvű vagyok, ahogy Viking szokta mondani "beteáztál Anna". Szereztem télire néhány korongot, majd rávettem Pétert, hogy értékelje a teákat. Íme a bizonyíték, nem őrültem meg, rajta is kiütköztek a szokásos tünetek.

Longrun Puerh: First Spring-826, 2010: Tökéletesen szójaszósz színű, átláthatatlanul mokka fekete tea. Ezt alapozzák meg a sötét apró levelek és azok szintén sötét egységes mintázata, melyek korong formában kemény hangot hallatnak kopogtatáskor. Nem vitás: beltartalmi értelemben is súlyos darabról van szó, ami ennek ellenére mégsem túlzó, hanem kerek, egész. Illatát a bajorok is megirigyelhetnék – talán a sörivók beavató itala is lehetne a teák világába, egy édesen fanyar, pörkölt karamell maláta égetett cukros illattal rendelkező shu puerh-ről van ugyanis szó.

A leves olyan olajosan csúszik a szájban és a torokban, mintha folyékony talajkivonat lenne Yunnan tartomány minden zamatából. Összességében egy erős, markáns ízvilágú csodateáról beszélhetünk, ami természetesen nem kizárt, hogy egy mély barátságon nyugvó páros társasági teája legyen, de valahogy a meditációhoz és belső hang megtalálásához talán jobban segítséget tud nyújtani.

Longrun Puerh: Special For China Diaoyutai State Guesthouse, 2007:
Ha a rengeteg rügy világos narancs sárkányjátéka a fekete lepény mintázatában azt jelenti, hogy aranytea – akkor ez az.

Világosbarnás levelei a forró víz hatására bíborvörös színű levest engednek ki magukból, majd frissítően citrusos illatfelhővel bombázzák az orr e-féle szenzorjait. De olyan frissítő – mégis nem művi – az illata, mint egy pezsgőtablettának. Sötét puerh teáról beszélünk, amely mélysége ellenére üdítően hat, vagyis remek választás lehet nagyobb társasági puerhezéshez, jóízű (pezsgő :)) beszélgetésekhez. A téli esték narancsillatot megidéző forró lélekmelengetője is válhat belőle.

Longrun Puerh: Si Fang Yi Hao, 2007:
A kellemesen füstös illatű zöld puerh nem tolakodóan, de mégis érezteti, hogy most nem egy (elnézést!) „egyszerű zöldteáról” van szó, hanem egy - érlelő és értékadó - korongba öntő folyamat eredményét tapasztaljuk. Mint ha a dió levelét morzsolnánk szét a kezünkben és szippantanánk tenyerünkbe aprókat.

Leöntésekor kavarog az aranyló puerh olaj a zöldeskés víz-tér-időben. Nem is csoda, hiszen az óriási leveleknek van mit kiengedni magukból. Már maga a száraz lepény is erről árulkodik, de kiázás után teljes mértékben meg is bizonyosodhatunk erről. A „lepény hangja” a pozdorjára emlékeztetően tömör, de a nagy levelek térközei miatt mégis tompa. Kiváló tea lehet étkezések után, testi és lelki megtisztuláshoz, diéták kiegészítőjeként, és nem elhanyagolható az éberségfokozó hatása sem.

Az előbbi ömlengés nem mellébeszélés. Amennyiben azt tapasztalja a puerh teás, hogy kifejezetten a jó oldalát mutatja embertársai felé, akkor ez így is van. Egész jól hozzá lehet szokni egyébként az ilyen jellegű büntetlen örömökhöz.

Köszönöm a leírást és jó teázást Nektek!