A képen látható csíkos úrnak teakertje van a taiwani Lala hegyen."Lala" az atayal törzs nyelvén gyönyörűséget jelent, ez a szókincs elég is számomra a szigetország 26 nyelvjárásából. A térség természetvédelmi terület az északi hegyekben, a zsebkendőnyi teakertek mellett trópusi erdők szórják a párát szakadatlanul. Mr. Hsu minden tavasszal meglátogatja barátját, hogy eldiskuráljanak mennyit nőttek az unokák, a cserjék és az árak a tavalyi szedés óta. Csíkos bevált trükkje, hogy teakóstolás után kiviszi a kuncsaftot a kertbe, ahol megmutatja japán cseresznye oltványait. A virágok szemkápráztatóak, a vevő a nagy bólogatásban folyamatosan veszít az alkupozícióból.
A magashegyi oolongokat egyszer szedik az évben, mégpedig tavasz végén, nyár elején. Hiába, tejfehér ködben áll az egész hegy, várni kell míg összeadódik a napsütéses órák száma. Mit mondjak, decemberre ért ide, addigra lett annyi tőkeerőm, hogy rendlejek belőle egy kilót. Barátunk minden nap a tenyeréhez mérve simogatja a leveleket, biztos ezért olyan baromi drága. Így aztán a szívem ugrott ki, hogy nincs meg a szódabikarbóna, mert az első kóstolást alaposan kipucolt forralóval szándékoztam lebonyolítani. Úgy tűnik a tökéletességre való törekvést simán el lehet bukni bikarbonát nélkül. Végül a szomszédasszonynál kötöttem ki. Kutyában. Szomjasan.
Környezetbarát vegyszereim még dolgoztak a forralón, amikor megszimatoltam a száraz golyókat. A Lala hegy nem véletlenül híres barackterméséről is. Úgy tűnik végső soron minden növényi kultúra barack irányba fejlődik a környéken, mert a teának szárazon friss kajszibarack illata van. Megjegyzem sok esetben a teacserjék mellé gyümölcsfákat ültetnek, mert a profi termelőknél az aromásítás már ebben a stádiumban elkezdődik. A barack mellett tipikus magashegyi oolong illat körvonalazódott, virágos rét hűvös, harmatos reggelen. A szél tud néha ilyen összetett, mégis lágy kompozíciókat hozni Duna felől Pestre.
Szomjas vagyok. Nem biztos, hogy a szemrevételezés elég alapos lesz. A tea késődélutáni lazításra tökéletesen alkalmas, stresszmentesen melegíthetjük a vizet, pihen a konyhai időzítő is és a teahőmérő is. A taiwani oolongok stabilak, szinte lehetetlen elrontani őket, ami előny ebben az árkategóriában. Megbecsüljük a vizet, és ha már nem éget, de még forró, rálocsoljuk a teára. Kungfu nélkül is készítheti, aki nincs ráhangolódva az efféle kihívásokra. Viszont én ma minőségi módon készítek szuperprémium teát, kungfuval. Elég nagy utat tettem meg szomjas kutyából..
Az első felöntés még tudjuk, hogy kevésbé tartalmas, de a színe sokat elárul a tea frissességéről. A kevéssé fermentált teák frissen halványzöld, kristályosan csillogó, gyümölcshús színű főzetet adnak. Ez jó jel, ilyenkor számíthatunk egy üde és édeskés, zsenge cukorborsóra emlékeztető ízre. Másodszorra már érdemes tovább lötyögtetni a szájban és hagyni, hogy nyelvünket körbefolyva minden ponton érzékelhetővé váljon.
A főzet bársonyos és illatos, mint anyám türkizkék kasmírsálja. Ízre krémes és gyümölcsös, felér egy tökéletesen kidolgozott süteménnyel. Tejszínes forrósága fényes ízekkel vonja be a nyelvet. Egy Tie Kuan Yin (kínai oolong) lendületességével szemben ez a tea széles és kanyargó ösvényen ível felfelé, nagyon magasra. Igyuk, amíg el nem fogynak az ösvények és kibontakozik a csúcs.
Harmadik felöntés. A zöldre oldódó tea elsősorban a hasonló színű gyümölcsös jegyeket hordozza. Még mindig savmentes, az erős zöld teákhoz szokott emberek számára nehezen felfogható tejszínes jelleggel alma, körte és barack zamata elegyedik. A teát 6-7 alkalommal önthetjük le, későbbi infúzióknál felerősödik a kukoricás-gesztenyés karakter, de a gyümölcsök is végig kitartanak. Ötcsillagos tea, igazi örömforrás. Figyelem, teázás közben bár gondolataink szakadatlanul fel-alá járkálnak, mi magunk próbáljunk egy helyben tartózkodni. A Lalashan Oolong egy varázslatos hegyről érkezett és megpróbál visszajutni. A száraz levél megtelt és kinyílt, valami ilyesmi játszódik le bennünk is.
Jó teázást Nektek!
Szöveg és kép: Flying Bird Tea House
