A Zisha agyagkannák a kínai teakultúra által életre hívott kézművesség egyedi, iparművészeti remekművei. A teákkal behatóbban ismerkedő teafogyasztó eszköztárából nem hiányozhat néhány autentikus és szeretni való darab, régi és új kedvenc, a teás legféltettebb tárgyai. De mire ez a nagy izgalom, és valóban jobb lesz-e a tea kannában elkészítve?

Jobb lesz. A hagyományosan lila agyagból készült, máz nélküli kannák hőtartása magas, így teakészítés közben a belső hőmérséklet nem ingadozik. Ezzel az állandó forrósággal a legjobb ízt képes kihozni a teából, hatásában mérhető más speciális eszközökhöz, mint tandori kemence és egyéb forróságok. A kanna apró szemcsézettségű anyaga a boros hordókhoz hasonlóan légáteresztő de vízzáró réteget képez, így a tea frissebb és zamatosabb marad.

Az apró kannák (2-3 dl) nemcsak szépek, de erősek, rugalmasak és abszolút hőállók. Máz nélküli porózus faluk beszívja a teát és hosszan őrzi annak színét, ízét és aromáit. Használat során speciális felület képződik rajtuk, amely idővel pusztán forró vízzel átöblítve is teává oldódik. A kanna felülete fokozatosan elszíneződik, selymessé és olajossá válik, puha ronggyal polírozva matt fényt kap. Ez a folyamat a kanna érése vagy patinája, ami évek múlásával egyre értékesebbé teszi. Ti azt mondjátok érdemes az egyes teafajtáknak külön kannát fenntartani, de én elárulok egy trükköt. A kannát használhatjuk ízfokozóként is. Ha alacsonyabb minőségű teát iszunk válasszunk finomra érett kannát és ízesítsük a teát a kannával. Ez haladó trükk, vigyáznunk kell vele:)

Egy-egy kannán a hagyományos kínai művészetek több ága is érvényre jut: költészet, kalligráfia, festészet, szobrászat és pecsétvésés. A kis tárgy a több ezer éves kínai kultúra fejlődésének egy pillanata, mindennapi igényekkel és praktikummal kombinálva. A kannák minőségének leglényegesebb elemei: anyaga, formája, díszítése, az égetési eljárás és a művész elismertsége. A színvonal készítőnként változik, a kínai kannakészítőket 6 fokozatban tartják nyilván: nemzeti nagymester, tartományi nagymester, tartományi mester, szenior mester, mester, asszisztens.

A kannákat nagy részben a Jiangsu megyei 2000 éves múltú Yixing-ben, pontosabban egy Yixing melletti kis településen, Dingshu faluban állítják elő az itt bányászott lila agyagból (Zisha Ni). Visszatérő kérdés, hogy hogyan találkozott a kanna a teával, mivel az általában puerh teák készítésére használt kanna származási helye az észak-keleti Yixing (Jiangsu) elég távol esik a dél-nyugati Puerh (Yunnan) megyétől.

Megtévesztő lehet, hogy az agyagkannákat itt nyugaton puerh kannának ismerjük. Kevesen tudják, hogy Yixing nemcsak a kannáról, de a teáról is híres. A Gaoshanyuan Tea néven ismert yixing-i vörös teát a Három Királyság idején (220-280) kezdték termeszteni, majd a Tang dinasztia idején (618-907) fogyasztása a környékbeli előkelőségek divatos kedvtelésévé vált. A helyieknek akkora már két dolog biztosított stabil megélhetést, a fazekasság és a teatermesztés. A két tevékenység találkozása az Északi Song Dinasztia idejére teljesült (960-1127), majd a Ming (1368-1644) és Qing (1644-1911) dinasztia idejére a kannaművesség az egyszerű fazekasság kereteit meghaladva önálló művészi ággá fejlődött.

A legenda szerint a Yixingtől 20 km-re fekvő Jinsha templom egy buddhista szerzetese Zhijing gyakran látogatta a környék kézműveseit és maga is gyakorlatot szerzett kannakészítésben. A szerzetes kidolgozott egy új módszert, először finom porrá zúzta az agyagot, majd vizet adva hozzá sima textúrájú, puha tapintású alapanyaggá gyúrta, és ebből készítette a kannákat. Az ő kannái inspirálták a kannakészítőket a hasonlóan finom edények kidolgozására. A legkiválóbb mesterek önálló stílust és formavilágot teremtettek, hírük bejárta az egész birodalmat. Hui Mengchen, Chen Mingyuan, Shao Youlan, Shao Daheng, Zhao Songting, Cheng Shouzhen, Yu Guoliang, Fan Dasheng, Li Baozhen, Wang Yinchun, Wang Baogen, Gu Jingzhou, Gong Chun, Shi Dabin.

A yixing-i lila agyag a talaj és meder jellegű agyagoktól eltérően nemesebb fajta, a természetben 200-400 millió évvel ezelőtt keletkezett üledék, amely porózus kőzetként fordul elő a Huanglong hegység sziklarétegei között. Tulajdonságait a benne előforduló ásványok és azok arányai határozzák meg: csillámpala, kaolinit, kvarckristályok, vas, réz stb. Mint minden agyag vízzel formázva könnyen kezelhető, de kiégetve a szokásosnál rugalmasabb és szilárdabb edényt kapunk, amely fémesen kongó (magas vastartalom) és simább textúrájú mint az általánosan használt kerámiák.

Különféle variációi alapvetően három kőzetféleség megmunkálásával (porítás és vízzel összegyúrás) készülnek: a lila agyagkőzet (Zini), vörös agyagkőzet(Zhuni) és zöld agyagkőzet (Luni/Duanni). Ezek különböző arányú keverésével és eltérő hőfokon kiégetésével számos színvariációjú kerámiaféleség állítható elő. A Zini (Huanglong hegy) kiégetve lilásbarna, lilásfekete karámia lesz, a Zhuni (Chuanbu hegy) vastartalmától függően lehet sötétvörös vagy halványabb begónia színű, a Luni/Duanni (Hunglong hegy) kiégetve sárgásbézs színű kerámia. Keverésükkel számos további színárnyalatú (lilásbarna, fekete, sárga, szürke, vörös stb.), kanna készíthető, de az agyagkőzetek között is találhatók a felsoroltaktól eltérő, ritkább fajták.

A kannák megítélésekor a forma, szín, textúra, kidolgozottság és egyéb szubjektív mértéken túl a használati értéket és általános minőségi jellemzőknek való megfelelőséget is érdemes vizsgálni. Alaktól függetlenül a kannának harmóniát és egységet kell sugároznia, fogása legyen kellemes, ergonomikus egyensúlyban álljon kézerőnkkel és ujjaink méretével. Összességében legyen egységes, meleg hatású, természetességet árasztó, fesztelen. Csőrén a víz lendületesen és egyenletes sugárban jusson át. A kanna tetejének és szájának találkozása látványra összehangolt, résmentes, a tető legyen zavartalanul elfordítható, a két felület összecsiszolt és enyhén tapadó. A kiömlő tea kizárólag a kanna csőrén keresztül folyhat ki, egyéb helyeken, pl. a kanna tetejénél nem ereszthet. A kanna tetején lévő légbeszívó rés biztosítja a vákum mentes, szabad kifolyást. Ha ezt befogjuk, a kanna csőrén keresztül sem folyhat ki a tea.

Habár a kannák alakváltozatainak semmi nem szab határt, külső jegyeik alapján három főbb csoportba sorolhatók. Az első csoport a sima, egyszerű, sokszor szabályos, geometrikus alakzatokra (gyöngy, tojás, kocka) formált kannák. A következő halmaz a szoborszerű, növényekre, termésekre, állatokra mintázott kannák (bambusz, fatörzs, sárkány, hal), majd a finoman tagolt, erezett, természetes formák absztrakciójával nyert kannák csoportja (dinnye, tök, felhők). Leghíresebbek a Qing Dinasztia idején élt Chen Mansheng(1786-1820) író és Yang Pengnian kannakészítő vezetésével alkotó művészi csoport kannái, az un. tradicionális Mansheng formák, amelyek a kannaművészet csúcsát, egyfajta mérföldkövet jelentettek. Munkásságuk nyomán a kannakészítés művészi rangra emelkedett. A kutatók szerint 38 formát hagytak ránk, ebből 28 forma névvel és illusztrációkkal maradt fenn. Mi ebből 18-at fogunk bemutatni részletesen.

A Qing Dinasztia vége felé a kanna Kína szerte keresett árucikké vált, a kereskedőktől vásárolt alkotások beazonosíthatósága és eredetének tanúsítása érdekében a mesterek elkezdték megjelölni a kannákat. Híres manufaktúrák és mesterek apró kör, ellipszis, vagy négyzet alakú pecsétet nyomtak a kanna fülére, aljára, vagy a tető belső felére, amely utalt a készítőre, a készítő mesterére, a készítés idejére és egyéb körülményekre.

Sokszor találkozunk a nem egyedi, sorozat gyártott kannák kérdésével. Ilyenkor többen azt hiszik, hogy a kannák gyártósorról jöttek le, és nem kézzel készültek. Nos a két szint között van egy közbülső megoldás, amikor egy mester felügyelete alatt dolgozó tanoncok amolyan manufaktúrában állítják elő a kannákat, amelyek nem teljesen egyedi, de jelölt és szép kannák, használatra tökéletesen alkalmasak.

Máris sokat tudtok, de a további részekben az alábbi kérdéseket is érintjük:

--A kanna használata és ápolása

--Jellemző díszítések és kulturális vonatkozások

--A Zhisha agyagok sokfélesége

--A kanna részei és jellemző formáik

--Tradicionális formák

Szöveg és fotók: Flying Bird Tea House