1972-t írunk, Richard Nixon kínai látogatása alkalmából 50 gramm Da Hong Pao oolong teát kap Mao Ce Tungtól. Sértőnek és megalázónak érzi a jelentéktelen ajándékot. Egészen addig duzzog amíg felhívják rá a figyelmét, hogy ez pont a fele annak a mennyiségnek, amit tárgyévben szüreteltek. A tárgyalóasztalnál Nixon épp megragadja a teásbögréjét, mindenki előtt tea.
Bár napjainkban már jóval több Da Hong Pao forog a piacon, a Wu-yi szikla (Kína, Fujian) oldalában élő hat bokor termését tekinthetjük eredetinek. Ezt a szikla oldalába vájt piros felirat - Da Hong Pao - jelzi, amelyet 1927-ben egy buddhista szerzetes vésett fel. Ahhoz, hogy a 350 éves kis fák leveleiből fogyasszunk vallási vezetőnek, pártelnöknek, vagy kormányfőnek kell lennünk, ennek hiányában ki kell perkálnunk 23.000 dollárt 20 grammért. Sok előnnyel jár kormányfőnek lenni, de ezért mindenképpen megéri:) Kérem, ha Ven Csia-pao Budapesti látogatása kapcsán valaki ilyesmihez jutott és megsértődött, azonnal szóljon.
2005-ben olyan szárazság tör ki a térségben, hogy a bokrokat vigyázó felügyeleti szerv illetékesei vödörrel hordják a sziklafalra a vizet. 2006-ban a kínai állami biztosító 100 millió Yuanra biztosítja a fákat. Jó ha tudod: a Yuan-t a nemzetközi pénznyelv RMB-nek is ismeri, jelentése Renminbi, a nép pénze. 1 RMB körülbelül 30 HUF-nak felel meg.
Kanyarodjunk vissza a teához. A legenda szerint a Ming dinasztia idejében egy császárhoz igyekvő fiatalember lebetegedett a Wu-yi szikla közelében. Az arra járó buddhista szerzetes alaposan kezelésbe vette, jó csomó teát megitatott vele. Ismerős helyzet. A hamarjában felépült fickó elmesélte a császárnak a teafák gyógyító erejét, aki egy nagy vörös köntöst küldött a szerzetesnek, hogy takarja le vele a csodálatos fákat. A császár természetesen a továbbiakban igényt tartott az oolongra is, a tea neve pedig vörös köntös lett. Azóta minden szüretből az első rész a kínai vezetőké, a maradék pedig dollármilliókért, aukciókon talál gazdára. A sztori egy kellemes interpretációja itt olvasható.
Mit iszunk mi akkor, mint Da Hong Pao? A nyolcvanas években hajtásokat metszettek az anyafákról és elkezdték szaporítani a kultúrát. A fák szaporításával kisebb teakertek épültek ki a környéken, és kialakult egy Da Hong Pao régió, ami kiszolgálja a helyi és külföldi igényeket. Igények pedig vannak, mert az ottani oolong étcsokoládé illatú ritka finomság. A hófehér, napsütötte sziklákkal körülvett forró katlanban szinte természetes módon pörkölődnek a levelek, a csapadék elegendő mennyisége pedig biztosítja a fák életben maradását extrém körülmények között is. A régió gyönyörű, ma már a világörökség része.
A tea maga a sötét varázslat. A hosszú fermentációnak köszönhetően odakozmált étcsokoládé íze van. Az időjárási körülményekhez méltóan nagyon fűszeres aromájú, hosszú utóízű, súlyos, embert próbáló ital. Az első korty után vége a lazaságnak és vidámságnak, megérkezünk a sötét tartományba, jó értelemben le vagyunk sújtva. A tea dolgozik és megdolgoztat bennünket is, izgalmas, misztikus utazásra szólít, befelé, magunkba. Egy jó oolonggal sokáig birkózik az ember és ez hosszú menet lesz:)
Gyönyörű aranybarna színéhez sötét edények és csészék valók, előveszed hát az oolong kannád és befűtesz a teának rendesen, hogy ő is befűthessen neked. A harmadik felöntéstől már nagyon testes, mély, komplex ízt érzel, kortyolás közben is és utána még sokáig. Kifejezetten nem dumapartihoz való. Nem vagyok híve a csöndes teaszertartásoknak, de itt kussolni és elmélkedni kell. Szigorúan haladó szint, ne ez legyen az első teád. Aki pedig halmozni akarja az élvezeteket, az hallgassa és nézze ezt a klipet. A tea a zene és tánc nyelvén valami ehhez fogható:
A Wu-yi hegyi teák mellesleg igen hajlamosak befűteni az embernek, aki ezekkel találkozik figyeljen oda.
Jó teázást Nektek!