Dóri az egyetlen nőismerősöm, akit a tea és a black metal szelleme szinte egyszerre érintett meg. A számtalan metálos koncertélmény kitárgyalása után jó ötletnek tűnt egy közös teateszt, amiben egy prémiumkategóriás és egy mégolyanabb 2011-es, őszi szedésű Tie Kuan Yin-t hasonlítunk össze. Magyar neve a Kegyelem Vas Istennője, tehát még egy közös metálos élmény is kikerekedhet a teázásból. Dóri vérvörös színűre festett körmökkel érkezett, ami a teszt szempontjából külön jól jött a száraz tealevelek vizuális elemzésénél. Valójában arra voltunk kíváncsiak, mekkora különbség van ízben a két minőségi fokozat között. Jókora volt, de a „B” kategóriába sem lehetett komolyabban belekötni.

 

 

Tie Kuan Yin a legismertebb kínai oolong, de vigyázat, nem holmi kommersz tömegtermékről van szó, ráadásul elég drága is. Kínában bőven lehet találni olcsó tömegtermékeket, de nem a teapiacon. Náluk és külföldön is komoly rajongótábora van ennek az oolongnak. Aki egyszer megkóstolja, szinte azonnal függő lesz. (Az oolong félfermentált tea, már nem zöld és még nem fekete. Viszont véleményem szerint sokkal felvillanyozóbb élményt nyújt mindkét típusnál.) A tea Fujian tartomány Anxi járásból való, és kóstolás szempontjából az őszi szezon teái a legklasszabbak. Mint ezek.

 

 

 

Az összesodort tealeveleket szárazon a szitakötő fejéhez hasonlítják, ezt közelről megszemlélhetjük és eltöprenghetünk ki lesz a kedvenc. A „B” fokozatú gyönyörű fűzöld színű, kisebb fejekkel. Az „A” enyhén türkizbe hajló sötétzöld, nagyobb gombócokkal. A levelek színe és mérete mindkét esetben egységes. Ezt minden jó teánál vegyük alapkövetelménynek! A teák illata szárazon intenzíven virágos, lágyan gyümölcsös, barackos, hűvös, harmatos illat. A magasabb fokozatú illata gyümölcsösebb és fémesebb, kissé savanyú. Aki ebben a teában minőséget akar venni, az első szagnál ne érje be a lágy, kifinomult virágillattal. A legjobb Tie Kuan Yin illata kicsit sem lágy, az édes savanyúság szinte belevág az orrba, hasonlóan a friss, ropogós almához.

 

Nem sokat vacakoltunk, a teát forró vízzel kell locsolni, mert ha valaki majrézik, és 80 C°-os vízzel kezdi gyengéden füröszteni, illatos, de lapos ízű főzetet kap. Itt tehát kíméletlenül és határozottan forrázni kell. Az áztatási időt nem nyújtottuk hosszúra, hogy minél szélesebb spektrumban megtapasztalhassuk az ízeket. A vigyorgás állandósult. „B” fokozat krémes, bársonyos, enyhén gyümölcsös és nagyon édes. Aki szeretne leállni a cukorról bátran próbálkozzon ezzel a fajtával. Íze harmonikus, mint egy jól kidolgozott süteményé. Barátságos, selymes és telt, mint anyám kasmírsálja. Nem csalódtunk, szívet melengető élmény volt.

 

Ugyan kungfu szertartással készítettük, európai ízlés szerint választottunk sütit hozzá. A Dóri által favorizált skót vajas keksz összetételét sokáig tanulmányoztuk, szinte érthetetlen, hogy a vaj, cukor, tojás, víz és só összetevők mellett mitől olyan finom. (Azóta már a Dóri megsütött egy adagot két teáskanál sóval..állítólag ízre isteni lett, de az állománya nem volt annyira egységes. Ez fontos, mert Magyarországon csak olyan teasüteményt lehet kapni, ami már a zacskóban szétomlik és tiszta morzsalékos lesz az ember keze tőle. Ó teasütemények! Erre a témára külön posztot szentelünk egyszer.)

 

A nagy kekszmustra után készek voltunk a teszt folytatására. A teszt második fele kicsit hosszabbra nyúlt, minthogy az „A” alany borzasztóan sok felöntést adott. Már rég kinyíltak a levelek, de még mindig nem értük el a teljesen kiázott szintet. Egyre csak ittuk, a tea aromája pedig nemhogy gyengült, de folyamatosan erősebb lett. Haranggörbe ívét meghazudtolva egyre csak felfelé haladtunk mint a szivatós túrákon, amikor szemünk előtt újabb és újabb hegyorom bukkan fel, de még nem látjuk a csúcsot.

 

 

A friss illatok szinte körbefonták a fejünket. A nagyon intenzív orgona és gyöngyvirág illat mellett karakteres gyümölcsös íz, barack, alma és kiwi, felső szájpadláson kókusz bontakozott ki. Csorgó nyálunkat újabb és újabb kortyokkal oszlattuk szét. A tea leginkább egy hatalmas asztali csokorra emlékeztetett, minden érzékszervet elárasztó, színpompás, mégis tökéletesen harmonikus kombináció. Ez a tea nem pusztán kellemes élmény volt. Megrendülten rágcsáltunk és ittunk, de imádkozni is lehetett volna.

 

A kiázott levelek feltúrása szinte felért egy közös meditációval. Ilyenkor egy csomó mindenre fény derül múltból és jövőből...

Jó teázást!

Szöveg, fotók és teák Flying Bird Tea House

 

Címkék: tie guan yin teakészítés oolong tea teakóstolás tieguanyin wulong tea tie kuan yin kegyelem vas istennője

A bejegyzés trackback címe:

https://bambuszcsipesz.blog.hu/api/trackback/id/tr74313882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lacusru 2012.04.03. 23:37:25

Hmm, szeretem nagyon :-) Az egyik nagy kedvencem az a fajtája, melynél alul egy enyhén sós utóíz marad... hirtelen nem ugrik be a neve!

Az a halacskás pohár nagyon megtetszett... kapható idehaza készlet belőle valahol?

Joseph Walker. Hát igen, a kekszek királya. De egy teát képtelen vagyok elrontani vele :-(

Lacusru 2012.04.03. 23:59:04

Jut eszembe! Próbáltátok már, hogy vajat tesztek a forró teába? Fantasztikus lesz... A sózott vajat nem javaslom, de egy sima sárga papíros Nádudvari csodákat tesz :-)
Ja, ne a fenséges wulongokat ízesítsétek vajjal, inkább a kemény puerheket érdemes "lágyítani" a bocikrémmel.
süti beállítások módosítása