A Liu An Gua Pian ( 六安瓜片) tea öszvéren, jakon és teveháton is többször átlépte a kínai határt, és rajongótábora mára több kontinensre is kiterjed. Minden ember szereti, még az is aki nem kóstolta, csak egyszerűen tovább olvassa a posztot. A Dabie hegyen (Kína, Anhui, Liuan) termesztik több mint 1000 éve, azóta számos legenda és történelmi látogatás fűződik hozzá. A titok egyértelműen az ízben van, mert az íze mennyei.
A legenda a teához méltóan eredeti. A régi Kínában egy kis falu melletti hegyen élt egy szörny. Rettenetes étvágya volt, minden alkalommal, amikor megéhezett lerombolta a falut és felfalta az embereket. A falusiak szomorkodtak is rendesen, de aztán újjáépítették otthonaikat és éltek tovább a megszokott módon. A háborítatlanságnak nem sokáig örülhettek, a szörny időről időre visszatért, hogy csillapítsa éhségét. Guanyin Istennő megsajnálta a falu lakóit és teafákat ültetett a határába, amelyek csodálatos illatot árasztottak. Következő alkalommal, amikor a szörny lejött a hegyről megállt a teafáknál és gyönyörűségét lelte bennük. Attól a naptól az emberek nyugodtan teázhattak a házuk melletti lugasban, a szörny nem zavarta többé őket.
Yang Pei Jiang festménye
A teát már a Tang dinasztia idején (VII. sz.) ismerték, uralkodók és politikai vezetők fogyasztották évszázadokon át. Zhou Enlai, a Kínai Népköztársaság első miniszterelnökének volt kedvenc teája, aki Henry Kissinger amerikai külügyminiszternek ezt adta ajándékba 1971-es látogatása során. A kínaiak kitartóan bombázzák az odalátogató amerikai minisztereket teával, akik rendszerint igen elámulnak a „csekély” ajándék láttán. Mi viszont ne vonakodjunk megkóstolni, mert egyike a világ legfinomabb zöld teáinak!
A szüret szigorúan a rügy és a két második levél lecsippentését foglalja magába, viszont ehhez a teához a rügyet, ami egyébként a legértékesebb növényi rész, nem használják fel. A két alsó levelet csippentik le a szárról, tehát a végtermék szárrészt egyáltalán nem tartalmaz, ami teljesen egyedülállóvá teszi a kínai zöld teák körében. Szüret után a leveleket sodorják és alacsony lángon serpenyőben alaposan megsütik. Nevét a dinnyemag alakúra sodort leveleiről kapta (Guapian = dinnyemag). Mi itt Európában nem szentelünk elég nagy figyelmet a dinnyemagnak, de Kínában népszerű rágcsálnivalónak számít, ezért el kell hinnünk nekik, hogy a levél sárgadinnye mag alakú..
Szárazon szemrevételezve mély, smaragdzöld színű, felpöndörödött levelei vannak, amelyek csodás pirított gesztenye és tejcsokoládé illatot árasztanak. A főzet színe sárga, egyre sárgább, majd szinte harsogó sárga. Jól tesszük, ha fehér porcelánba készítjük, hogy átadhassuk magunkat a tömény sárgaság látványának. Valószínűleg annyi fényt gyűjtöttek össze a tealevelek, hogy azt teakészítés közben le is akarják nekünk adni.
A legjobb eredményt 70 C°-os vízzel felöntve érjük el. Ha ezt betartjuk a főzet íze hűsítően friss és édes – ebben is hasonlít a dinnyére – virágos jellegű, remek nyári tea. Visszafogott pörzs ízét enyhén füstös illat kíséri, ami egyáltalán nem tolakodó, csak még jobban kiemeli az édeskés zamatot. A tea többször forrázható, intenzitását hosszan megőrzi és rendkívül tartós utóízt varázsol a szájpadlásra. Szinte élvezet levegőt venni rá.
Jó teázást nektek!
Szöveg és képek Flying Bird Tea House
