Szeretném, ha nem csak áramot spórolnátok a forraló pihentetésével, hanem valóban kedvet kapnátok a hidegen áztatott teák frissítően tiszta ízéhez és a bennük rejlő erőtartalékhoz. A teázás a keleti kultúra több évszázados gyönyörű tradíciója, de a jeges tea XX. századi amerikai találmány, viszont itt vagyunk mi a nyári forróságban, akik jó érzékkel összeolvasztva a kettőt visszanyerhetjük megcsappant lendületünket. Az elmúlt napokban már rávettem pár embert, hogy a friss maofenget (Huangshan Maofeng, kínai zöld tea) hideg vízzel öntse le és hagyja kiázni, de nem adtam hozzá normális útmutatót. Az ugyanebben a témában folytatott levélváltásokból úgy tűnik néhányan túlbonyolítják a dolgot. Sebaj, nézzük újra.

A shakert, citromkarikákat és talpaspoharakba biggyesztett napernyőket most hanyagoljuk, a valódi tealevelek élénkítő hatására és a hűtőfolyadék által keltett csillapító érzésre helyeztem a hangsúlyt. Ettől függetlenül látványos megoldásokkal is előrukkolhattok otthon, bevallom, egy idő után én is elragadtattam magam. A házi jeges tea készítése során jobban járunk, ha nem mindenféle teaeszenciákat áztatunk majd ezeket higítjuk, hanem egyszerűen ráöntjük a szobahőmérsékletű vizet a teára és várunk. Aki a teakészítés spirituális mozzanatairól sem hajlandó lemondani, ne habozzon felhevült teaszentjét is hűsítő fürdővel jutalmazni. A csésze forrásvízben lubickoló sárkánytól én is jobb kedvre derültem.

A szobahőmérsékletű víz egyrészt nagyon szépen kihozza a zöld tea színét, másrészt fantasztikusan tiszta ízt old ki a teából. Tulajdonképpen a forró vízben való áztatás ízhatásait teljes mértékben felülírva a tealevelek elsődleges és hamisítatlan zamatát élvezhetjük. Ne csak higgyétek el, de próbáljátok is ki: óriási különbség van a leforrázott és hideg vízzel higított főzet, illetve a hidegen áztatott tea között! Tehát a forrázás lépését most hagyjuk ki, de válasszunk minél frissebb, lehetőleg zöld színű zöld teát.

Vegyünk kezünkbe egy méretes, nagy melegben nagy kannát. 1 dl vízhez 1 gramm teát számítsunk, a kannába helyezett tealevelekre öntsünk szobahőmérsékletű vizet. Kb. 10 perc ázás után szépen kioldódik, ekkor berakhatjuk a hűtőbe, esetleg jegelhetjük, vagy kezdhetjük rögtön inni. Szűrni nem szoktam, egyszerűen nekilátok és élvezem a hőcsere pillanatait. Amikor elfogy a tea a levelekről, újra felöntöm vízzel és ezt addig csinálom, amíg érzem hűvösen természetes ízét és szomjazom rá. Azt hiszem ez a legkockázatmentesebb elkészítési módja a teának, de mielőtt megkérdeznétek hogy a tíz perc lehet-e tizenegy és fél, a válaszom igen.

Az itt elkészített Huang Shan Maofeng (Huangshan, Anhui, Kína) forrón áztatva különösen érzékeny, karcos, keseredésre hajló tea, így a számomra legjobb ízhatás elérése rendszerint rövid áztatással és nagy odafigyeléssel sikerül. Kellemes meglepetés volt a hideg áztatásnál előbukkanó fűszeresen élénk íz, ami kifejezetten jól esett a nagy melegben. Kétszer öntöttem fel kétliteres kannában forrásvízzel, illatra intenzíven zöld és barackos, ízre telt, hibátlan, tökéletes mértékű zöld teát kaptam. Az édes itóka amúgy sem az én világom, ez viszont finom, élénkítő hatású és szénhidrátmentes. Nálam nyert. Fenti eljárás friss kínai és japán zöld teáknál, illetve kínai fehér teáknál működik.

UPDATE:

Jó teákat!

Szöveg és képek: Flying Bird Tea House