Túl a 26. legendán és feltételezésen rábukkantam Richard Zhang bejegyzésére, aki a Teaviews fórumban igazi expertnek számít. Én is az lennék, ha a Sárga Hegyről  regisztráltam volna...észrevételezem kissé irigyen. (Nem is értem a német Alex hogy lehet senior member hozzá képest. Valószínűleg mindenkinek új postban gratulál az aktuális bejegyzéséhez.)

Da Fang teamester művei folyamatos szakértői vita tárgyát képezik, de valamelyik mindig benne van a top10-ben. Ennek esek áldozatul, amikor próbálom felgöngyölíteni, hogy a hegyek és szerzetesek országának melyik konkrét lokációjában kristályosodott ki a Laozhu Dafang receptje, ami a szerzetes azon erőfeszítéséből fakadt, hogy mindig legyen kellemes társasága a bambuszerdőkkel övezett Lao Zhuling hegy (Anhui) tetején. Jó cél, én is mindig erre törekszem:) A bambuszerdő sötét hely, ha nem vagy otthon a kardforgatásban mással kell elfoglalnod magad.

A Dafang teák ritkaságnak számítanak a piacon, ami a viszonylag kis termőterületnek és remek adottságainak tudható be. A párafelhőkbe burkolt sziklás hegyoldalakon az én kis teacserjém is ontaná az új hajtásokat. A buddhista szerzetes a Song és Yuan dinasztia idején élt Anhui tartomány Lao Zhuling hegyi templomában. Teáit maga nevelte a környéken és saját feldolgozási módokat agyalt ki. A templomba látogatókat megkínálva hamar híre ment a frissítő lének és mindig akadt újabb vendége. A helyiek megörökölték a receptet, és a Dafang teák (Laozhu Dafang, Dinggu Dafang, Supei Dafang) kuriózummá váltak.

Specialisták szerint legalább háromszor kell szemügyre venned és méltatnod a leveleket, ehhez jön a három szimat és három kóstolás szabály. Első a száraz teszt.

Esetünkben metálzöld színű, ezüstösen csillogó, vékonyra sodort leveleket figyelek. Fényes felületű és kicsit zsíros. Tűszerű, bambuszlevél megjelenéséhez képest beletúrva puha és selymes, megtöltve a kádat aludni lehetne benne. Pörkölt mogyoró illata van, inkább a tavaszi longjing kerek íve, mint az erősebb zöldek éle ez.

Kócos, zuzmarazöld plüssállatként virít a gaiwan alján, amikor megkapja az első dózis meleg vizet. Zöldül, smaragdul, isteni gőzök csapnak fel. A háttérben Sinead O'Connor rázendít a "The first time I saw you I loved you" kezdetű számra. Óriási öröm lesz elkészíteni ezt a teát.

A kóstolás fejetlenségbe fullad, a világot megszállták a pörkölt tökmagok, amiket édes tejben megfőztek. Avokádó és vajban pirított zöldségek olajossága társul a nyájas ízhez. Nem keserű, nem jut hátra nyelv alá, csak középen táncol és rásimul a számra. Hosszú utóíze van, minden kortynál szünetet tartok, minden kilégzésnél csorog a nyálam.

Kristálytiszta, halvány főzete almahús színű. Számtalan felöntést kibír, érthetetlen de örvendetes fejlemény: ahogy testesedik édesedik is. Drága kincs, finom különlegesség, mint egy üveg somlói furmint a felső polcon. Alkalomszerűen fogyasztom, fejben tartom hol van, kivel ittuk és pontosan mennyi van még belőle.

A rendszeres teázást kiegészítve alkalomszerűen főzd ha jobb kedvre derülnél, vagy hozzáértő vendéget vársz.

Jó teázást Nektek!

 UPDATE: fenti film a Tigris és sárkány (Crouching Tiger, Hidden Dragon) Ang Lee filmje, 2001-ben játszották nálunk. Akik még kiskorúak voltak akkortájt és nem látták, nézzék meg, mert klassz.