"Sziklák, a roppant, távol égbe fölmeredők,
tavak, miken csönddé simulnak a hab-redők" / Csan Fang-seng

Az Unesco által világörökségnek minősített, védett területen húzódó, észak-fujiani sziklás hegyvonulat teái erősek, mélyek, testesek és édestüzesek. Olyan édestüzesek, hogy ha az ember megérzi az illatukat azonnal elindul abba az irányba. Számos sütött oolongnál a füstös, nyers kakaó aroma halvány sejtésként bontakozik ki valahányadik felöntésnél, de a Wuyi oolong más. Itt nincs semmi visszafogottság, feketére égett sütőtököt locsolunk narancslével és forró csokoládéval, aztán izzó parazsat hintünk a tetejére, kis konyakot is cseppentünk még rá és kész az ellenállhatatlan teavarázslat. De mielőtt elvesznénk az ízlelésben, nézzük meg, mitől olyan pompásak a teák, amelyekkel Yan Cha (szirti tea) néven is találkozhattok.

" Sziklafal közt üvegespatak folyt le szótlan,

s bújt a nap a süveges zöldfenyő-bozótban." / Vang-Vé

A Wuyi hegy vulkanikus eredetű gránittömbjeit vékony rétegben fedő vörös agyag a sziklás aljzattal kombinálva kiváló tulajdonságú, ásványi anyagokban gazdag termőtalaj. A szubtrópusi hegyvidék csapadékos klímája elegendő nedvességet biztosít a fejlődéshez, a fantasztikusan gazdag növény- és állatvilág pedig olyan biológiai sokszínűséget jelent, ami szerves táplálék tekintetében is bőségesen ellátja a növényt. A hangsúly tehát a sziklás, vulkanikus kőzetből felszívódó ásványi anyagokon, illetve a színes vegetáció közvetítésével talajba jutó biomasszán van.

"Ruhánk ráncán a pajkos szél nevet,
a fák lombján át dús napfény szivárog" / Tao Jüan-Ming

A Wuyi oolongok esetében a 4-500 éves anyafák a sziklafalak oldalában, illetve az erdőben találhatók. Ezeket hívjuk vad fáknak, következő forrás a félvad kert, amely 2-300 évvel ezelőtt az anyafák terméséből magról ültetett, kisebb kiterjedésű facsoportok erdővel összeolvadt területei, illetve a szintén kisebb kiterjedésű kertek 50-100 éves teafákkal. Napjaink teakertjeinek végtelen hosszan elnyúló sorai hajtásról szaporítással, tulajdonképpen növényi klónozással jöttek létre. Ebből adódóan a vad-félvad öreg teák genetikailag változatosabbak, egy teafajta (pl. Shui Xian) három-négy kiválasztott fáról leszedett termése ízben és tartalomban is messze felülmúlja az ültetvényes kertek teáit. A különböző korú és méretű fák egymás mellett növekedve egyrészt szélvédett teret biztosítanak a kisebb csemetéknek, másrészt hol napfényben, hol árnyékban fürdenek. Milyen kalandos élete van egy ilyen növénynek az egyformára visszanyírt cserjékkel szemben.

"Lenn rücskeid dagadnak, fönn taplóid csörögnek,
nem válsz be lécnek, dúcnak, se küllő-szerkezetnek." / Po Csü -Ji

Az öregebb fák gyökerei hosszan, mélyen nyúlnak le a sziklák közé, így sokkal több ásványi anyagot szívnak fel, mint a visszavágott cserjék. Ez az ásványosság a tea ízében élénk gyümölcsösség és nagyon hosszú utóíz formájában jelenik meg. Egy ilyen tea rendkívül testes és gazdag aromájú, szinte harapni lehet. Természetes környezetükben a teafákra köröskörül változatos lomb hull, rovarok látogatják, elhullott állatok, ürülék és egyéb szerves anyag jut a talajba, amely tápanyag formájában szintén felszívódik. Az öreg fák lassabban nőnek és kevesebb levelet hoznak  mint a teaültetvények cserjéi, így a tápanyagtartalom kevesebb levélben koncentrálódik. Ezt tekinthetjük egyfajta természetes hozamkorlátozásnak, ami végeredményben egy sokkal színesebb és karakteresebb ízt ad a teának. A fa kinézetre nem túl sudár, göcsörtös, ugyan szükség esetén metszenek belőle, de alapvetően természetesen nő, így roppant ellenálló és nem kell permetezni! Ezért van, hogy az ültetvényes teák kissé kesernyés rövidségével szemben ezek a teák sokkal simábbak és szétáradóbbak.

"ha illatát ezüst kupámba töltöm,
szívemből minden bánat eltűnik. " / Li Tai Po

A Wuyi teákat a Song Dinasztia ideje óta, körülbelül ezer éve szedik. Elsősorban egyszerűen zöld teaként dolgozták fel és préselve került forgalomba. A Ming Dinasztia idején nagy divatja lett a leveles formában való frissen fogyasztásnak, így a helyi termelők próbálták leutánozni az Anhui régió teafeldolgozóinak wokban sütött, frissen konzervált zöld teáit. Mire komolyabb rutint szerezhettek volna a zöld tea készítésében a tea már fermentálódott, a félig fermentálódott teát megsütve pedig valami egészen más, fantasztikusan izgalmas dolog került ki a farmerek kezéből az 1600-as években: a sütött oolong. A Wuyi oolongok jelenlegi feldolgozása tehát így alakul. A frissen leszedett teát hagyják megfonnyadni, hogy a levelek felpuhuljanak, majd kosárban rázva feltörik a növényi rostokat, amelyek a sérülések következtében gyorsan fermentálódnak. A fermentáció előrehaladott állapotában a levelek már erősen barnulnak, ekkor jól átsütik, majd megszárítják a teát. Fantasztikusan ásványos, gyümölcsös, erős tartású, pörzsízű, odakapott édesség jellegű, sötét színezetű teák ezek. Leghíresebbek: Da Hong Pao, Shui Xian, Rou Gui, Tie Luo Han , de amit most legjobban szeretek: Shui Jin Gui !

Ha eljutok oda több képet rakok fel, de addig is a feldolgozásról itt olvashattok bővebben és nézhettek képeket is:
http://www.essenceoftea.co.uk/blog/2011/08/wuyi-rock-tea-2-processing/

Szép őszi napokat és teákat! Szöveg: Flying Bird Tea House

A Ginseng Oolong (Lan Gui Ren, Renshen Oolong) egy igen népszerű, fűszeresen édes aromájú kínai teakülönlegesség. A gombóccá sodort, enyhén fermentált tealeveleket ginseng, valamint egy Délkelet-Ázsiában őshonos, medvefűfélék családjába tartozó fűszer- és gyógynövény (Reineckeae Carneae) porított keverékébe hempergetik. Ettől aztán az egész kissé gyanús, a kínai büfékre jellemző, bundázzunk be valamit, úgysem találjátok ki mi az kinézetű, szabálytalan formát ölt. Bizalmatlanságra azonban semmi ok, a tea látványra egy zöld murvarakás, de nagyon finom.

A ginseng Ázsiában amolyan éltető csodaszer, hatásos szíverősítő, májvédő, immunrendszer erősítő és úgy is néz ki, mint az emberi test kicsinyített mása. Gyakran használják fizikai és mentális állóképesség fokozására, erősíti az ellenállást, a fáradtság okozta kimerültség leküzdésében új lendületet ad.

A szervezetre gyakorolt számtalan jótékony hatása mellett teában elsősorban az idegrendszer stabilizáló, stresszoldó szerepe tűnik ki. Ezért ha valaki megkérdezi tőlem milyen a tea, általában azt válaszolom, hogy ízletes és jókedvet csinál. Mi kell még?

A Ginseng Oolong tea köszönhetően a ginseng édeskés ízének, valamint a fentebb említett gyógynövény igen telt, fűszeres aromájának és szintén édes zamatának nem egy sejtelmes, megfejtésre váró talány. Már szárazon is rendkívül édes, erőteljes, szinte tömény illata van, mintha valami különleges, túlérett vilmoskörte likőrbe szimatolna az ember. Leforrázva elhúzódóan gazdag ízű, izgalmasan fejlődő, nagyon édes, valójában a legédesebb tea, amely önmagában, cukor nélkül is fogyasztható. A főzet ígéretesen fűszeres és egzotikus illata azt sugallja ez több mint tea, inkább valami finomság, amivel az egész délutánt fel lehet dobni.

80 C° fokon, 30-60 másodperces áztatásokkal, nyugodt tempóban készítjük és fogyasztjuk, hosszú levegővétel és szünet követi az élvezetes kortyokat. Hűvös édesség hömpölyög a nyelv felső tájékán, illetve a szájpadláson. Annyira megnyerő, hogy az első felöntés után jelentkező zöld, olajos mocsárban ázott kavics kinézetét egzotikus bájként értékeljük. Második felöntésre kicsit elkenődött, szétázott bogárrajra emlékeztet, ezért itt jegyezzük meg, hogy az elkészítésnél mellőzhetjük az átlátszó üveg eszközöket. A tea stílusa nem követeli meg a levelek állapotváltozásának szemmel követését.

Nem munkához való tea, meghökkentő kinézete, gyümölcsös, fűszeres íze izgalmassá, már-már szórakoztatóvá teszi, ami elvonhatja figyelmünket komolyabb dolgokról. Ravasz, könnyű és izgalmas kalandot ígérő nyalánkság, amivel jobb belátásra téríthetjük azokat a barátainkat is, akik azt hiszik, hogy teaházakba csak nénikék, vagy aszkéta hajlamú fiatalok járnak.

Ennyit mára, jó teákat és kevésbé viharos őszt kívánunk! Szöveg és képek: Flying Bird Tea House, Cultural China

UPDATE, ráadás, miegymás, aki idáig olvasott, annak jár egy nyárbúcsúztató szám az egyik kedvenc lejátszási listámról:

Szeretném, ha nem csak áramot spórolnátok a forraló pihentetésével, hanem valóban kedvet kapnátok a hidegen áztatott teák frissítően tiszta ízéhez és a bennük rejlő erőtartalékhoz. A teázás a keleti kultúra több évszázados gyönyörű tradíciója, de a jeges tea XX. századi amerikai találmány, viszont itt vagyunk mi a nyári forróságban, akik jó érzékkel összeolvasztva a kettőt visszanyerhetjük megcsappant lendületünket. Az elmúlt napokban már rávettem pár embert, hogy a friss maofenget (Huangshan Maofeng, kínai zöld tea) hideg vízzel öntse le és hagyja kiázni, de nem adtam hozzá normális útmutatót. Az ugyanebben a témában folytatott levélváltásokból úgy tűnik néhányan túlbonyolítják a dolgot. Sebaj, nézzük újra.

A shakert, citromkarikákat és talpaspoharakba biggyesztett napernyőket most hanyagoljuk, a valódi tealevelek élénkítő hatására és a hűtőfolyadék által keltett csillapító érzésre helyeztem a hangsúlyt. Ettől függetlenül látványos megoldásokkal is előrukkolhattok otthon, bevallom, egy idő után én is elragadtattam magam. A házi jeges tea készítése során jobban járunk, ha nem mindenféle teaeszenciákat áztatunk majd ezeket higítjuk, hanem egyszerűen ráöntjük a szobahőmérsékletű vizet a teára és várunk. Aki a teakészítés spirituális mozzanatairól sem hajlandó lemondani, ne habozzon felhevült teaszentjét is hűsítő fürdővel jutalmazni. A csésze forrásvízben lubickoló sárkánytól én is jobb kedvre derültem.

A szobahőmérsékletű víz egyrészt nagyon szépen kihozza a zöld tea színét, másrészt fantasztikusan tiszta ízt old ki a teából. Tulajdonképpen a forró vízben való áztatás ízhatásait teljes mértékben felülírva a tealevelek elsődleges és hamisítatlan zamatát élvezhetjük. Ne csak higgyétek el, de próbáljátok is ki: óriási különbség van a leforrázott és hideg vízzel higított főzet, illetve a hidegen áztatott tea között! Tehát a forrázás lépését most hagyjuk ki, de válasszunk minél frissebb, lehetőleg zöld színű zöld teát.

Vegyünk kezünkbe egy méretes, nagy melegben nagy kannát. 1 dl vízhez 1 gramm teát számítsunk, a kannába helyezett tealevelekre öntsünk szobahőmérsékletű vizet. Kb. 10 perc ázás után szépen kioldódik, ekkor berakhatjuk a hűtőbe, esetleg jegelhetjük, vagy kezdhetjük rögtön inni. Szűrni nem szoktam, egyszerűen nekilátok és élvezem a hőcsere pillanatait. Amikor elfogy a tea a levelekről, újra felöntöm vízzel és ezt addig csinálom, amíg érzem hűvösen természetes ízét és szomjazom rá. Azt hiszem ez a legkockázatmentesebb elkészítési módja a teának, de mielőtt megkérdeznétek hogy a tíz perc lehet-e tizenegy és fél, a válaszom igen.

Az itt elkészített Huang Shan Maofeng (Huangshan, Anhui, Kína) forrón áztatva különösen érzékeny, karcos, keseredésre hajló tea, így a számomra legjobb ízhatás elérése rendszerint rövid áztatással és nagy odafigyeléssel sikerül. Kellemes meglepetés volt a hideg áztatásnál előbukkanó fűszeresen élénk íz, ami kifejezetten jól esett a nagy melegben. Kétszer öntöttem fel kétliteres kannában forrásvízzel, illatra intenzíven zöld és barackos, ízre telt, hibátlan, tökéletes mértékű zöld teát kaptam. Az édes itóka amúgy sem az én világom, ez viszont finom, élénkítő hatású és szénhidrátmentes. Nálam nyert. Fenti eljárás friss kínai és japán zöld teáknál, illetve kínai fehér teáknál működik.

UPDATE:

Jó teákat!

Szöveg és képek: Flying Bird Tea House

Lépjünk feljebb egy szintet jó? Rátérünk a 4 dimenziós teákra.  Ízben, illatban és hatásban is, mert ilyenkor minden érzékszervünket és egész testünket átjárja a bizsergés. Trópusi erdő 300-400 éves fáinak első tavaszi szedéséből kóstolunk sheng puerht 20-30 felöntésig. Alábbi kóstolás tesztféleség, egyben az első, saját pecsétes puerh teánk története dióhéjban. Olvassátok, hallgatunk zenét is, aztán megfőzöm.

Az egész puerh ügy a Nannuo hegyi trópusi erdőben lévő kis teaüzemben kezdődött, ahol egy éjszaka leforgása alatt öt hatalmas pókot távolítottam el az ágyam környékéről.  Ezt leszámítva a legjobb hely volt ahová teás eljuthat. Íme Yunnan legdélebbi része a híres teahegyekkel, középen a Nan Nuo Shan.

Este érkeztünk, Dangsan, aki taiwani teamesterként Xishuangbanna-ban telepedett le, 300-400 éves vadon termő fák leveleiből szedett friss teákat főzött, amelyek közül az egyik az éjszaka közepén is energia fénykört rajzolt fölénk.  Akkor azt gondoltam, legyen egy saját márkájú teánk, ami megkülönböztetné a 80 hipermarketnyi óriási teagyárak tömegtermékétől. Megvettem Dangsan-tól a maocha-t (nyers, sütött, napon szárított leveles zöld puerh tea) és elküldtem egy préselő-csomagoló üzembe. Na, így lett a mi gyerekünk.

Az elmúlt hetek várakozása után végre megérkeztek a korongok, én pedig folyamatosan hálát érzek, hogy ezt a teát ihatom és megsokszorozhatom az élményt. Tisztességesen végigkóstoltam a 20. felöntésig, de győzött a fénykör, és a teázásnak sehogy sem akart vége lenni.  Másnap, a 30. felöntés körül tudtam megválni ettől az édes-savanyú, picit füstös, sajt, szőlő és állatszagú teától.

Az első tapasztalás megszerzésére az alábbi, puerh kóstoláskor jól bevált, kínai teamesterek által is használt módszert ajánlom.  Az ébresztő vizet (mosóvíz) öntsük át a kiöntőbe, majd a kiöntőből a tálcára. Kicsit várunk és beleszippantunk a látszólag üres, de illattal teli öblös üvegkancsóba. Az öblös kanna jól összegyűjti az illatokat, ez a tea pedig különösen izgalmas nyomokat hagy maga után. Az édes kecskesajt és állatszag könnyű virágillattal keveredik, az üdeség és romlás furcsa elegyét alkotva.

Egy  gaiwan-ba kb. 5 gramm teát rakunk, és ennél több nem is kell, mivel a 20-30 felöntés pusztán 1 decivel felszorozva is 2-3 liter tealevest ad. Ezért érdemes kis adagokban készíteni, Dangsan is gaiwan-ban locsolta négyőnknek, mégis két óráig ittuk, és a végére olyannyira felduzzadtak a levelek, hogy alig fért rá a víz. Figyeljetek rá, hogy sheng-hez vastag falú gaiwan-t használjatok, mert itt forróbb vizet öntünk, mint a zöld és oolong teáknál.

1 felöntés: látvány és illat. A tealevelek zöldesbarna, törmelék- és töredezettségmentes megjelenése ennél a fokozatnál alapkövetelmény, de azért illik örülni neki. A gyümölcsös, fényes, dicsőséges illat mellé belopakodik valami huncut kecskesajt szag, amit neves teaszakértők is, legjobb analógiaként elismerve fiatal nő mosdatlan testszagaként azonosítanak.  Ez a buké egyértelműen az öreg teafák leveleinek egyik fő ismertetőjegye, amit a kiszürcsölt pohárba szimatolással mi is megtapasztalunk. Már az első korty is krémesen szétáradó, bátorító korty, hosszú és édes utóízzel.

Újra mindent megszagolunk. A gaiwan-ban lévő levelek parányit füstös szőlőszaga töményebb, zöldebb és nyersebb, de a csészében maradó illatlenyomat mondja meg az igazat a teáról. Erős illatélmény ez, életünk hátralévő részében ezt keressük majd:) Figyeljünk rá, hogy minden felöntés után alaposan csöpögtessük le a teát, ne ázzon túl a saját levében.

2-3 felöntés: meddig jut le a tea?  A tea krémes és nagyon finom, minden korty akadálytalanul lefelé örvénylik a testünkben. Nincs keserűség a szájpadláson, ami megakasztaná a továbbhaladást torokban, nem hagy a szájban amolyan érdes, keserű, jól definiált területfoltot. Csúszik tovább, elhalad a szív mellett medence irányba, mint fordított fa struktúra sokszorozódik és fejlődik.

4-5 felöntés: lazaság és könnyű elrugaszkodás. A levelek immár duzzadtabbak és zöldebben kígyóznak, de egyelőre el a kezekkel, korai lenne tapogatni őket. Nyakunk felső-hátsó negyedében valami kinyílik, térfogatsúlyunk változni kezd, könnyebbé, nagyobbá válunk, szélesedünk és felfelé növünk.

6. felöntés: a bizsergés szakasza. A tea íze nyálcsorgatóan telt, a kevés kesernyésség édes bizsergésbe vált. Megérkeztünk a Jáde Császár birodalmába.  A tea egyre kiforrottabb, bár még mindig az elején vagyunk. Hagyjunk a kortyok között levegővételnyi szüneteket, ilyenkor szájon át ki-be légzéssel még erősebb lesz az édes bizsergés.

7. felöntés: hosszabb áztatás. Próbáljunk ki egy hosszabb áztatást is, ettől keserűbb lesz a tea, kortyoljunk és lélegezzünk, figyeljük, hogy a keserű egyszer csak édesbe vált, majd az is marad, nagyon hosszan édes marad. Nem csak a tea változik felöntésről felöntésre, de minden korty önálló ívet ír le.  Figyeljük magát a kortyot, ahogy változik, már nem is lehet utóíznek nevezni ezt a makacs, ragaszkodó zamatot, ami megtöltötte a szánkat, ki-be áramlik nagy térfogatban és egészen feloldódunk benne.

8-9 felöntés: figyelmünk megsokszorozódik. A nyak hátsó-felső szakaszán keletkezett csatorna tovább nyit, figyelmünk megsokszorozódik. Ez nem a shu puerhek fókuszált mélysége, fókuszáltságnak semmiképpen nem nevezném ezt a fajta elrugaszkodottságot, ezért ne munkához fogyasszuk az ilyen teát, hanem olyan időben, amikor kinyílni és befogadni vágyunk, szeretnénk kiterjeszteni fogékonyságunkat a szépre, megnövelni a lehetőségeket, szétáradó magunkat. Immár nyolc látó csáppal nézünk ki belülről és a Földet a napfény irányába fordítjuk.

10-11 felöntés: messze még a kóstolás vége. De azért már babrálhatunk a levelek között.  Úgy néznek ki, mintha magashegyi oolongot ittunk volna, a hajtások ugyanolyan épek, csak dupla méretűek. Már végleg eltűnt a keserűség, az erős test mögül légiesen könnyű, édes, ásványos íz körvonalazódik. Tele vagyunk energiával és együtt mozgunk a világgal, ehhez a ritmushoz és együttgondolkodáshoz nagyon jó hátteret ad a tea új arca.

A teázásnak nem akar vége lenni, pedig eltelt vagy másfél óra.  A mániákus felöntés számlálók szerezzenek valami mérőeszközt, amivel hozzávetőlegesen lehet tudni mi ment el anyagban.  Lehet kavicsokat és jáde köveket is pakolni körönként. A teázással töltött időt ez esetben jobb ha nem mérjük, a hatás pedig mérhetetlenül nagy. Eddig a víz csobogását hallgattuk, most jöjjön valami más, a teához méltóan erős, ragyogó kompozíció. Emelkedjünk.

Jó teákat! Szöveg és képek: Flying Bird Tea House, H.R. Giger, Mark Turner

A Zisha agyagkannák a kínai teakultúra által életre hívott kézművesség egyedi, iparművészeti remekművei. A teákkal behatóbban ismerkedő teafogyasztó eszköztárából nem hiányozhat néhány autentikus és szeretni való darab, régi és új kedvenc, a teás legféltettebb tárgyai. De mire ez a nagy izgalom, és valóban jobb lesz-e a tea kannában elkészítve?

Jobb lesz. A hagyományosan lila agyagból készült, máz nélküli kannák hőtartása magas, így teakészítés közben a belső hőmérséklet nem ingadozik. Ezzel az állandó forrósággal a legjobb ízt képes kihozni a teából, hatásában mérhető más speciális eszközökhöz, mint tandori kemence és egyéb forróságok. A kanna apró szemcsézettségű anyaga a boros hordókhoz hasonlóan légáteresztő de vízzáró réteget képez, így a tea frissebb és zamatosabb marad.

Az apró kannák (2-3 dl) nemcsak szépek, de erősek, rugalmasak és abszolút hőállók. Máz nélküli porózus faluk beszívja a teát és hosszan őrzi annak színét, ízét és aromáit. Használat során speciális felület képződik rajtuk, amely idővel pusztán forró vízzel átöblítve is teává oldódik. A kanna felülete fokozatosan elszíneződik, selymessé és olajossá válik, puha ronggyal polírozva matt fényt kap. Ez a folyamat a kanna érése vagy patinája, ami évek múlásával egyre értékesebbé teszi. Ti azt mondjátok érdemes az egyes teafajtáknak külön kannát fenntartani, de én elárulok egy trükköt. A kannát használhatjuk ízfokozóként is. Ha alacsonyabb minőségű teát iszunk válasszunk finomra érett kannát és ízesítsük a teát a kannával. Ez haladó trükk, vigyáznunk kell vele:)

Egy-egy kannán a hagyományos kínai művészetek több ága is érvényre jut: költészet, kalligráfia, festészet, szobrászat és pecsétvésés. A kis tárgy a több ezer éves kínai kultúra fejlődésének egy pillanata, mindennapi igényekkel és praktikummal kombinálva. A kannák minőségének leglényegesebb elemei: anyaga, formája, díszítése, az égetési eljárás és a művész elismertsége. A színvonal készítőnként változik, a kínai kannakészítőket 6 fokozatban tartják nyilván: nemzeti nagymester, tartományi nagymester, tartományi mester, szenior mester, mester, asszisztens.

A kannákat nagy részben a Jiangsu megyei 2000 éves múltú Yixing-ben, pontosabban egy Yixing melletti kis településen, Dingshu faluban állítják elő az itt bányászott lila agyagból (Zisha Ni). Visszatérő kérdés, hogy hogyan találkozott a kanna a teával, mivel az általában puerh teák készítésére használt kanna származási helye az észak-keleti Yixing (Jiangsu) elég távol esik a dél-nyugati Puerh (Yunnan) megyétől.

Megtévesztő lehet, hogy az agyagkannákat itt nyugaton puerh kannának ismerjük. Kevesen tudják, hogy Yixing nemcsak a kannáról, de a teáról is híres. A Gaoshanyuan Tea néven ismert yixing-i vörös teát a Három Királyság idején (220-280) kezdték termeszteni, majd a Tang dinasztia idején (618-907) fogyasztása a környékbeli előkelőségek divatos kedvtelésévé vált. A helyieknek akkora már két dolog biztosított stabil megélhetést, a fazekasság és a teatermesztés. A két tevékenység találkozása az Északi Song Dinasztia idejére teljesült (960-1127), majd a Ming (1368-1644) és Qing (1644-1911) dinasztia idejére a kannaművesség az egyszerű fazekasság kereteit meghaladva önálló művészi ággá fejlődött.

A legenda szerint a Yixingtől 20 km-re fekvő Jinsha templom egy buddhista szerzetese Zhijing gyakran látogatta a környék kézműveseit és maga is gyakorlatot szerzett kannakészítésben. A szerzetes kidolgozott egy új módszert, először finom porrá zúzta az agyagot, majd vizet adva hozzá sima textúrájú, puha tapintású alapanyaggá gyúrta, és ebből készítette a kannákat. Az ő kannái inspirálták a kannakészítőket a hasonlóan finom edények kidolgozására. A legkiválóbb mesterek önálló stílust és formavilágot teremtettek, hírük bejárta az egész birodalmat. Hui Mengchen, Chen Mingyuan, Shao Youlan, Shao Daheng, Zhao Songting, Cheng Shouzhen, Yu Guoliang, Fan Dasheng, Li Baozhen, Wang Yinchun, Wang Baogen, Gu Jingzhou, Gong Chun, Shi Dabin.

A yixing-i lila agyag a talaj és meder jellegű agyagoktól eltérően nemesebb fajta, a természetben 200-400 millió évvel ezelőtt keletkezett üledék, amely porózus kőzetként fordul elő a Huanglong hegység sziklarétegei között. Tulajdonságait a benne előforduló ásványok és azok arányai határozzák meg: csillámpala, kaolinit, kvarckristályok, vas, réz stb. Mint minden agyag vízzel formázva könnyen kezelhető, de kiégetve a szokásosnál rugalmasabb és szilárdabb edényt kapunk, amely fémesen kongó (magas vastartalom) és simább textúrájú mint az általánosan használt kerámiák.

Különféle variációi alapvetően három kőzetféleség megmunkálásával (porítás és vízzel összegyúrás) készülnek: a lila agyagkőzet (Zini), vörös agyagkőzet(Zhuni) és zöld agyagkőzet (Luni/Duanni). Ezek különböző arányú keverésével és eltérő hőfokon kiégetésével számos színvariációjú kerámiaféleség állítható elő. A Zini (Huanglong hegy) kiégetve lilásbarna, lilásfekete karámia lesz, a Zhuni (Chuanbu hegy) vastartalmától függően lehet sötétvörös vagy halványabb begónia színű, a Luni/Duanni (Hunglong hegy) kiégetve sárgásbézs színű kerámia. Keverésükkel számos további színárnyalatú (lilásbarna, fekete, sárga, szürke, vörös stb.), kanna készíthető, de az agyagkőzetek között is találhatók a felsoroltaktól eltérő, ritkább fajták.

A kannák megítélésekor a forma, szín, textúra, kidolgozottság és egyéb szubjektív mértéken túl a használati értéket és általános minőségi jellemzőknek való megfelelőséget is érdemes vizsgálni. Alaktól függetlenül a kannának harmóniát és egységet kell sugároznia, fogása legyen kellemes, ergonomikus egyensúlyban álljon kézerőnkkel és ujjaink méretével. Összességében legyen egységes, meleg hatású, természetességet árasztó, fesztelen. Csőrén a víz lendületesen és egyenletes sugárban jusson át. A kanna tetejének és szájának találkozása látványra összehangolt, résmentes, a tető legyen zavartalanul elfordítható, a két felület összecsiszolt és enyhén tapadó. A kiömlő tea kizárólag a kanna csőrén keresztül folyhat ki, egyéb helyeken, pl. a kanna tetejénél nem ereszthet. A kanna tetején lévő légbeszívó rés biztosítja a vákum mentes, szabad kifolyást. Ha ezt befogjuk, a kanna csőrén keresztül sem folyhat ki a tea.

Habár a kannák alakváltozatainak semmi nem szab határt, külső jegyeik alapján három főbb csoportba sorolhatók. Az első csoport a sima, egyszerű, sokszor szabályos, geometrikus alakzatokra (gyöngy, tojás, kocka) formált kannák. A következő halmaz a szoborszerű, növényekre, termésekre, állatokra mintázott kannák (bambusz, fatörzs, sárkány, hal), majd a finoman tagolt, erezett, természetes formák absztrakciójával nyert kannák csoportja (dinnye, tök, felhők). Leghíresebbek a Qing Dinasztia idején élt Chen Mansheng(1786-1820) író és Yang Pengnian kannakészítő vezetésével alkotó művészi csoport kannái, az un. tradicionális Mansheng formák, amelyek a kannaművészet csúcsát, egyfajta mérföldkövet jelentettek. Munkásságuk nyomán a kannakészítés művészi rangra emelkedett. A kutatók szerint 38 formát hagytak ránk, ebből 28 forma névvel és illusztrációkkal maradt fenn. Mi ebből 18-at fogunk bemutatni részletesen.

A Qing Dinasztia vége felé a kanna Kína szerte keresett árucikké vált, a kereskedőktől vásárolt alkotások beazonosíthatósága és eredetének tanúsítása érdekében a mesterek elkezdték megjelölni a kannákat. Híres manufaktúrák és mesterek apró kör, ellipszis, vagy négyzet alakú pecsétet nyomtak a kanna fülére, aljára, vagy a tető belső felére, amely utalt a készítőre, a készítő mesterére, a készítés idejére és egyéb körülményekre.

Sokszor találkozunk a nem egyedi, sorozat gyártott kannák kérdésével. Ilyenkor többen azt hiszik, hogy a kannák gyártósorról jöttek le, és nem kézzel készültek. Nos a két szint között van egy közbülső megoldás, amikor egy mester felügyelete alatt dolgozó tanoncok amolyan manufaktúrában állítják elő a kannákat, amelyek nem teljesen egyedi, de jelölt és szép kannák, használatra tökéletesen alkalmasak.

Máris sokat tudtok, de a további részekben az alábbi kérdéseket is érintjük:

--A kanna használata és ápolása

--Jellemző díszítések és kulturális vonatkozások

--A Zhisha agyagok sokfélesége

--A kanna részei és jellemző formáik

--Tradicionális formák

Szöveg és fotók: Flying Bird Tea House