A teaidő, mint alternatív létezés

Ha ezt elolvasod nem fogod jobban beosztani a napod, nem aktiválod a google kalendáriumát, nem készítesz prioritási listák alapján optimális cselekvési tervet és nem fogod megtriplázni az időbeosztást segítő elektronikus kütyük számát sem. Viszont lesz egy teáskannád és lassan észreveszed, hogy amikor teát készítesz az idő valahogy kitágul, pszichológiai fogalommal élve „máshogy telik”, mintha kilépnél az énidő beszűkült keretrendszeréből egy tágabb világba, amiben gondolkodásod elveszíti az időkorlátok által rávetített visszahúzó erőket. Mert micsoda pech, az időhöz való viszonyunk befolyásolja gondolatainkat, a modern világ feszes tempója pedig tudatunk fejlődésére olyannyira kedvezőtlenül hat, hogy szép lassan minden témában kizárólag kulcsszóra keresés után tudunk megnyilvánulni.

Időellenes vagyok, időtlen idők óta

Időtudatunk közösségi tapasztalataink során elsajátított tanult viszonyítás, évtizedek alatt felhalmozódott elvárások és környezeti kihívások függvényében kényszer-szerveződött eszmei struktúra. Most jelentkezzen az, akit időtudata derűvel és szabadságérzéssel tölt el, hogy mi többiek megszámolhassuk a fél kezünkön őket. Mi, akiknek életritmusát egy sor feladat, megnövekedett munkatempó és egyéb kötelezettségvállalás írja. Az idő gyors és merev szerkezetként vesz körbe bennünket, miközben a lehetséges függetlenedésről álmodozunk. Egyre ingerültebbek vagyunk, a kialakult kaotikus követelményrendszerhez igazodó áltudományos feladatszervezési technikákkal bíbelődünk. Jó helyen jár, aki inkább a keleti bölcseletekben keresi a megoldást és a meditáció, illetve más rituális aktusok tér-, anyag-, test- és időkorlátok alól felszabadult, módosult tudatában látja elmeállapotának kulcsát.

Az idő átkonfigurálása egyszerű vízforraló és teáskanna segítségével

Az egyéni időtapasztalás különböző eseménysorozatok szubjektív megéléséhez kapcsolódik. Környezetünk állapotának két egymást követő megfigyelése és érzékelése két eseményt szolgáltat, melyek a múltból a jelenen keresztül a jövőbe haladást írják le. A változás tehát a jelenen keresztül történik, ezért a megélt idő és egyéni életmenet befolyásolásához a "mostban" kell átállítani egy kapcsolót, amely hatására az időtehertől függetlenítve magunkat tökéletesen figyelő állapotba kerülünk. Ez nem könnyű, de segítségül hívjuk a teáskannákat.

Mindenki számára átélt tapasztalat, hogy a megszokottól eltérő térben vagy rituális gyakorlat alatt felbomlik az időkényszer (a nyaralás is pl. ilyen), kilépünk a szokásos tér-idő szerkezetből és ezzel összefüggésben rengeteg pozitív érzelem, lelki és idegi képesség szabadul fel bennünk. Ez alapján arra következtethetünk, hogy a "mostba lépés" elérhető korlátaink ilyesfajta leépítésével, az így nyert „éber tudatosság” szintjén gondolataink felszabadultabban és gyorsabban szárnyalnak, felfogóképességünk javul, befelé és kifelé egyaránt nyitva vagyunk, amiből magunk és környezetünk mélyebb megismerése adódik. Olyan kapuban állunk, ahol döntéseink minősége megváltozik, ezáltal jelen állapotunk kihat az összes többi időre.

A szertartásos teázást meditációszerű gyakorlatnak foghatjuk fel, amely során számos befelé áramló erős inger (ízek, illatok, látvány, tapintás, a víz csobogása), a teában megragadható információk és plusz energiák, a bennünket körbevevő tárgyak és az egész elrendezés hatására az időérzékelés megváltozik, majd egyfajta boldog időtlenségben találjuk magunkat. Képzeljük el, hogy ennél az asztalnál ülünk:)

A „más idő” tudattágító hatására egy sor tagadás és határ kiiktatódik a gondolkodási folyamatból, megfigyelésre nyitottá, átgondolásra, megértésre és fejlődésre képessé válunk. Tekintsük extra bónusznak, hogy képességeink hirtelen áradata és a kedvező folyamatok realizálása akkora örömöt okoz, amitől kedvet kapunk a dolgok mélyebb értelmezéséhez és a hosszú távú mérlegeléshez is:) A teázást fogadjuk el félórás, rövid idejű átkapcsolásnak, amely pihenteti és frissíti az agyat, segíti a koncentrációt, rendszeres művelése egészében véve tudatosabbá formálja lényünket.

Önkéntes sarokba vonulás és gyakorlati tippek

A forraló és kanna felállításánál minikörnyezetet alakítunk ki, amelybe teázáskor áthelyezzük magunkat. Olyan teret válasszunk, ami kiesik a vonuló kollégák, nyüzsgő családtagok és háziállatok által lefedett mozgástérből, de lehetőleg van természetes fény. A teázáskor használt tárgyak kiválasztása és előre elrendezése egyfajta rákészülés, a fókuszálás megkezdése, mivel folyamatosan arra összpontosítunk, hogy a környezet számunkra alkalmas és tetszetős legyen. A szertartásos teázást első megközelítésben tekintsük pusztán annyival többnek, hogy a teakészítés és fogyasztás azonos jelentőségű alapműveleteiből összeálló kerek egész, amiben az alkotás és gyönyörködés egyformán jelen van.

A teakészítés során az erős alapingerek által más kötelékbe lépünk, minthogy a szaglás és ízlelés útja sokkal ősibb felfogásrendszert aktivál, amely a prioritások átrendezésén keresztül egyfajta boldog időtlenségbe helyez bennünket. Érzéseink egyre pontosabban körvonalazódnak, az elemző és problémamegoldó gondolkodás világából kikapcsolva saját tudatunk és működésünk láthatóbbá válik. Próbáljuk ne elkalandozni, hanem figyeljünk arra, ami belülről előbukkan ezekben a pillanatokban, mert nagy felfedezéseket teszünk majd. Ez a videó 5 perc, ne ijedezzünk előre, nekünk is elég lesz jó félóra teaidő és rengeteget nyerünk vele. Jó teázást!

UPDATE: Az úr préselt öreg teát készít kínai kungfu szertartás szerint. Bónuszvideót a youtube-on a Dawid Bowie, time keresésre kapunk, nagy dilemma volt melyiket linkeljem..

Szöveg: Flying Bird Tea House, fotók: Adore, köszönet H. Dórinak az inspiráló beszélgetésért és a töménytelen egyetemi jegyzetért.

Megrendelés egyedi kivitelezésű teaszűrőre

„Kedves Kevin, feleségemmel együtt évek óta szenvedélyesen gyűjtjük a teaszűrőket. Utazásaink alkalmával rendszeresen felkutatjuk a helyi látnivalókat megjelenítő fémfiltereket, így gyűjteményünkben megtalálható az Eiffel-torony miniatürizált változatától kezdve az ember a Holdon mintázatú teatojás is. Nejem a texasi Concordia Temető urna irodájának adminisztrátoraként ment nyugállományba idén márciusban, ez alkalomból szeretném meglepni egy elegáns, urna formájú teatojással. „

Íme egy kozmikus teatojás kollekció:

Panaszos levele Kevin A. teakellék készítő művésznek

„Kedves Kevin, az általad küldött nyolcszögletű koporsó formájú teaszűrővel kapcsolatban az alábbi panaszokkal élnénk. Az alapvető formai eltéréseken túltettük magunkat, de a lánc végére helyezett koponyadísszel nem tudtunk megbarátkozni. A szűrőbe fúrt lyukak száma csekély, vízáteresztő képessége kicsi, sem a forró víz beáramlását, sem az oldat elkeveredését nem teszi lehetővé. A mechanikus zár a megduzzadt levelektől kilazul és a tealeveleket a főzetbe ereszti. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az elmúlt nyolc hét várakozása teljességgel hiábavaló volt.”

Teatojások a vízivilág szerelmeseinek:

A tealevelek befagyasztása

Az ázsiai eredetű teakészítés művészi formáját az európai fogyasztói társadalom szabványműveletté redukálta, melynek kritikus pontja a szűrés, a szabadon úszni vágyó tealevelek csapdába ejtése. Az innováció és kúlság jegyében kifundált félresiklott megoldások betetőzése a teatojás (teaball) nevű készség, amely a tealevelek kibomlásának megakadályozásával szinte lehetetlenné teszi, hogy a forró víz a növényi részek egész felületével érintkezve fokozatosan és teljesen kioldja az íz- és tápanyagokat. A takarékosan szűkre szabott fémtokban a nedvességtől megduzzadt tealevelek beszorulnak és egyre csökkenő mértékben elegyednek a vízzel. Az ilyen szűrőt letisztítjuk, lefotózzuk és elrakjuk a gyűjteményünkbe. Teakészítésre mást használunk.

Így küzd Darth Vader a Halálcsillag teatojással:

Szabadúszó tealevelek

A szűrést önmagában nem tekintjük értelmetlennek, hiszen a tea íze és textúrája is jobban érvényesül, ha kóstolás közben szájpadlásunkra nem tapadnak fel levéldarabkák. Mindemellett fontos tudni, hogy a tealevél nem szemét, gyors eltávolításának a tisztasághoz annyi köze van, mintha húslevesből akarnánk mihamarabb kitakarítani a benne főtt zöldségeket azzal a feltételezéssel, hogy az látványra és ízre is gusztustalanul hat. Tehát ha véletlenül a nyelvünkre kerül egy teadarabka nem köpködünk és fuldoklunk, hanem bátran elrágcsáljuk. A kifolyó résznél filterezett kannákban a tealevelek lazán elnyúlnak, kioldódásuk ütemes és teljes, a szűrés pedig tökéletes lesz. Szabadon úszó tealevelek szűrésére egyébként kisméretű átfolyatós szűrőt használunk, mint ez.

Szép is, hasznos is:

A kényelemhez és boldogsághoz elegendő kompromisszum

Ha mindenképpen ragaszkodunk az egyszerű és megbízható felálláshoz szerezzünk be olyan szűrőt, amely az alábbi követelménylistát kiállja:

-több csészével esetleg kannával is kompatibilis

-kellően tág, ezzel biztosítja a tealevelek duzzadásához szükséges helyet

-elegendően mély, jól benyúlik vízszint alá a csészébe vagy kannába

-sűrűn lyukacsos, így a víz könnyen és alaposan átjárja a tealeveleket

-alsó felülete szögletes, a többször forrázható teákat félre lehet tenni szűrővel együtt

-fedele sima, felfordítva alkalmas a teaszűrő ráhelyezésére

A szűrők készülhetnek textil, fém, porcelán, kerámia, tök, üveg, szilikon, műanyag és számos egyéb anyagból. Az üveg eszközök élettartamával általában gond van. Amikor a háztartásban elkezdenek szaporodni a rokkanttá nyilvánított szűrők és kannák, át kell térni a fémszűrők és vastagabb kerámia edények használatára, a torzók pedig szintén a gyűjtemény részét képezhetik majd. A textil és műanyag magába szívja az erős aromákat, illetve más aromákat is bocsát a főzetbe. Akármilyen jópofán néz ki a zöld T REX és az úszó sárga kacsa, ilyeneket kizárólag gyűjteménybe vagy feszültség levezetésére vásárolunk, teakészítésre mást használunk.

Saját szűrőkollekcióm töredéke alapján néhány gondolat

1-es túl rövid, a tealevelek egy idő után kitüremkednek felül, víz csak az alsó felüket nyaldossa. Nem jó. 2-es egyszerű átfolyatós szűrő, a szabadon úszó tealevelek felfogására szolgál. Funkció ötös, esztétikum kettes alá...3-as számú modell rozsdamentes acél, csodásan szűr és szép is! A 4-es számú alátét tartozik hozzá, így együtt tényleg ütőképes felállás. 5-ös üvegszűrőm nem csoda, hogy még egyben van, elég keveset használom. A szűrésre kialakított kevés számú, keskeny rovátkák ugyan ellenállóbbá teszik az üveget, de nagyon vacak az átfolyása. Annyi előnye van, hogy szépen átlátszik és sasolhatom, ahogy kibomlanak a tealevelek. 6-os megint gyakran használt darab, figyeljünk oda rá! Vastag falú porcelán, mély, sűrűn lyukacsos, szögletes aljú szűrő. A pillangót leszámítva remek adottságai vannak, ha nem szertartásosan teázik az ember ilyesmit érdemes beszerezni. Jó teázást!

Szöveg és képek: Flying Bird Tea House, amazon.com

A Thomas Sullivan hagyaték

A 20. század elején Amerikában és Európában a teaimportőrök és beavatott ínyencek türelmetlenül várták a kikötőkbe befutó legfrissebb indiai és kínai szállítmányokat. A hozzáértő közönség imádta a különleges frissítőket. New York-i teakereskedők bevett szokása volt, hogy a beérkezett új áruból kis fémdobozokban kóstolókat küldtek szét vevőiknek. Thomas Sullivan volt az első, aki még több nyereség reményében a költséges kis dobozokról 1908-ban miniatűr selyemszütyőkre váltott.

Néhány megtévedt kuncsaft a kis zacskót egyszerűen bevágta a forró vízbe és azt tapasztalta, hogy a tea remekül kiázott, miközben nem kellett szűrőt mosogatni. Sullivan-t azonnal elárasztották a megrendelések, vevői kifejezetten igényt tartottak a praktikus kiszerelésre. Ezzel kezdetét vette a tea varázstalanítása, ami napjainkra túllépte a jó szándékú tettetés határát.

Míg a korai filteres tea elsőrangú, egész tealevelek átcsomagolásával nyert minőségi árucikk volt, ma a filteres teákat gyártó cégek a szüretből visszamaradó nem éppen százpontos növényi részek, illetve géppel visszavágott cserjék porrá őrölt változatát veszik meg és öltöztetik tovább. A kézi szüretelésű zsenge rügyeket a filterben ne keressétek.

Ezek itt zöld teák, a bal oldaliról meg is tudom mondani micsoda, a jobb oldaliról meg, hogy melyik dobozban volt. A bal oldali szálas zöld, a jobb oldalit a filter kibelezésével nyertük.

Mennyiségi trükkök, minőségi rafinériák

A tea gyorsan és egyszerűen elkészíthetővé vált, valójában ez vezetett odáig, hogy napjainkra a víz után a legnagyobb mennyiségben fogyasztott ital a világon. A teakereskedő cégek a fogyasztók elégedettségét kutató kőkemény erőfeszítéseik során rájöttek, hogy ha porrá őrölt tea kerül a filterbe az hamarabb kiázik, tehát elegendő csak a fele mennyiségű teát papírba gönyölni ahhoz, hogy a bevásárlószatyor máris sokkal könnyebb legyen.

Továbbgondolva a lehetőségeket a porteához az egyszerűbb minőségű, kevésbé díszes fajták sokkal jobban passzoltak, így a csúcsminőségű rügyteák megmaradhattak azoknak a kedves kínai embereknek, akik leszedték őket. Ezzel megkímélték a nyugati fogyasztókat a termőhelyek, teafajták és évjáratok sűrű szövevényével való bajlódástól is. Az évszázadok során tökéletesített, kifinomult nedű élvezete helyett a teafogyasztók 95 %-a jelenleg tömegterméket iszik. A legtöbb embernek csak filteres teaélménye van, ez alapján pedig senki nem veszi magának a bátorságot, hogy tovább kíváncsiskodjon.

A változás kora, a tovább kíváncsiskodók

A változást a forma és tartalom egymástól eltérő, össze nem illeszthető megnyilvánulásának kritikus szemlélői -- un. tudatos fogyasztók--, illetve a keleti kultúrákra és harcművészetekre fogékony rajongótábor indította el. Míg az egyik csapatnak feltűnt, hogy a teás dobozokon látható szép zöld levelek pusztán dekorációs célokat szolgálnak, a Jet Li rajongókat teljesen kiakasztotta az a tény, hogy az általuk ismert fanyar lét Ázsiában élvezettel szürcsölik. A keserű tapasztalatból fakadó kétségek és teairigység odáig fajult, hogy egyes emberek meg akarták kóstolni távoli hegyek nedűit is és egyáltalán nem fintorogtak közben.

Eltűnik a savszerkezet, előjön a harmónia

Örvendetes, hogy az elméleti bevezetést egy teszttel is ki tudjuk egészíteni, mivel sikerült rávennem az egyik barátomat, hogy megigyon velem néhány filteres teát. A teszt folyamán a teák megjelenését, illatát és ízét értékeltük. A vizuális méltatáshoz fel kellett vágnunk néhány filtert, ezt a továbbiakban csak javasolni tudom mindenkinek.

A porított tea zöldesszürkén, nem túl hivalkodón pihent a teamutatóban. Hozzáértők szerint a zöld tea legyen zöld, így kicsit meginogtunk a fajta azonosításnál, de a zacskó „quality blend of finest green tea” felirata további tapasztalatszerzésre sarkallt bennünket. Szárazon illatolásnál olyan közel kellett hajolnunk, hogy majdnem felszippantottuk az egész dózist, de csupán enyhe, száraz és jellegtelen fűszer illatot éreztünk.

A Longjing-et a megkívánt 70-80 C° fokon röviden áztattuk, majd szűrtük. A filterre 100 C° vizet öntöttünk 3-5 percre, ahogy a dobozon volt. A két kiöntőben jelentős eltérés mutatkozott. A porított tea leve besárgult, ami zöld teáknál szokatlan, hiszen a főzetnek frissen csillogó, halvány zöldessárga, kristálytiszta lének kell lennie. Ez esetben viszont az enyhén habzó, zavaros főzet áttetszőnek nem volt nevezhető, a látvány a papírformától és a dobozra kasírozott eszményi csésze teától nagyban eltért. Bal oldalon a filteres zöld tea,  jobbkézre Longjing, kínai szálas zöld tea főzete.

Az ízlelést már óvatosan hajtottuk végre. Meglepő volt, hogy a portea főzete milyen hosszú utóízt hagyott, ezt azonban lévén kirívóan savas és határozottan keserű, kezeletlen fa aromával kísért érzet, nem tudtuk előnyként értékelni. A kóstolás során azonban jelentős felfedezést tettünk. Aki ilyen teát iszik, az inkább ne hagyja el a cukrot és citromot, mert ezt a teát tényleg nem lehet enélkül meginni. A „quality blend of finest green tea” zöld tea főzetét le kellett öblítenünk a Longjinggel, ami szintén zöld tea, 2012-es tavaszi szedésű, Kína Zhejiang tartományából, a Nyugati tó környékéről való. Összerándult szájpadlásunk szép lassan felengedett természetesen édes, bársonyos, mogyoró ízétől.

Keserű tapasztalatok

Furcsa, hogy a felvágott 3 filterben szemre és illatra szinte ugyanaz az őrlemény volt. Ez a fehér teánál volt leginkább kétségbeejtő, aminek mindkét paraméterben nagyon eltérőnek kellett volna lennie. A barackos zöld teában felfedezett pirinyó fehér kristályok látványa mesterséges aromák jelenlétét sugallta, ami a főzetben is szignifikánsan megjelent, ennek nyomán egyfajta kölyökkutya sampon aroma terjedt szét száj és orrüregben, amit megint csak Lonjing-gel kellet leöblítenünk.

A leírt módon elkészített főzetek alapíze minden esetben fanyar és kesernyés volt, ehhez társult némi kakukkfű, rozmaring és nyers fa illat. Arra jutottunk, hogy ezeket a teákat csak nagyon eltökélt állapotban, vagy erősen ízesítve lehet meginni. Azok az emberek, akik rendszeresen fogyasztják valószínűleg hozzászoktak, esetleg azt gondolják, hogy valami nagyon jót tesznek magukkal közben, ezért ha beledöglenek is megisszák.

A tea való világa

Aki a savszerkezetnél többre vágyik kezdje el végiginni a fehér, zöld, oolong, fekete és puerh alapcsoportokat szálas teában. Meglepő lesz, hogy a borhoz hasonlóan változatos, lírai és filozófiai mélységet is feltáró világba csöppen.

Minden alapcsoport számos egymástól nagyon eltérő karakterű, termőterületben, évjáratban és alfajban specifikus teát kínál, így a zöld tea fogyasztást tovább árnyalva legalább tíz nagyon ízletes fajtát kóstolhatunk, amiket eleve nem árulnak filteres változatban. Ehhez képest jelenlegi általános teatapasztalatunk a fehér és vörös kannás borok szintjén állnak. Egészségügyi szempontból is érdemes végiggondolni, hogy a szálas teákhoz képes a portea mennyi antioxidánst tartalmaz..

Szöveg és képek: Flying Bird Tea House, flickr

 Jó teázást!

Éltető nedűnk ezúttal sem alkohol, az orvostudomány jelen állása szerint most jobbat teszek magammal, mint bármi mással. De teszek az orvostudományra, épp az ujjaim végénél, azok puha szorításában gőzölög egy kicsi földessárga agyagkanna. A hatéves sötét puerh tea ódon szekrény illata áthatja a levegőt, szigorú halak elevenednek meg velem szemben, ahogy szent felajánlásukat kapják.

Fénysebességgel jut retinámra a folyadék letisztult mélységes bíbor színe, a szekrény aromájú tealeves belekerül a gyűszűnyi, hüllőbőr mintájú agyagcsészébe. Úgy hajtom fel, mint egy kupicát. A 11. dimenzió nyílik meg, betelíti a tudatom a végtelenség: elnémulok. Ez bámulatos! Mire visszahelyezem az alátétre az üres csészét, már más világban vagyok: végre otthon. Otthon az ízes-szagos igazi életvilágban, Lebenswelt, ahogy Habermas bácsi mondaná; ez a tea tökéletes ellentéte a rendszer kalkulatív instrumentális racionalitásának. Ez a tea még bírni fogja a felöntéseket egy darabig…

Minden kap a teából, ami csak a tálcán van. Az nem lehet, hogy ezt ne osszam meg. Nem csitul a tea, hogy is ne bírná, jó évjárat, a halak szigorúan úsznak, fekete szemükben ott tükröződik a tea feketesége. A kannába helyezve orromat édeskeserű képzet alakul ki bennem, olyan bátorsággal tölt el, hogy… hogy azonnal meg is iszom. Van min töprengeni. Mély, síri csend – halál utáni: de hisz ez a tea is túl van már a halálon, a fermentáció kínkeserves folyamatában újjászületett levelek átlényegültek, a növény Buddhává sötétült, ö, világosult, na, érett.

Közben figyelem, ahogy a tea lassan lélegzik. Megfigyeltétek a kanna csőrénél, hogy a tea lélegzik?! Belegondolni is nehéz, hogy valójában ez az egész nem létezik, akár a kvantumfizika felől nézem, akár a Buddhizmus felől: ez az egész nem-, illetve csak nagyon furcsán létezik. Szó se róla, azért örömmel tölt el ez a valótlan valóság, ahogy markáns utóízt hagy a nyelvem körül!

Hogy lehet egy ilyen kis kannában ennyi emlék és különös íz? Húrelmélet: egy kezdet minden. Sok jó tea kis helyen is…, értem: ürességet inni nem finom, a térfogatnövelő szer semmirekellő. Gőzspirálok szállnak a szigorú halakról és a duci kannáról: 10. felöntés. Legalább már enyhülni kezdett, kezdtem megtántorodni, hogy meddig tart még. Ilyen a hullámvasút, nincs kiszállás.

A tea a 13. felöntés után enyhén édeskés karamelles világot hagyva maga után búcsúzik el tőlem: az idő végtelen, igazából nincs is. Jaj, ez az entrópia, micsoda rendezetlenség már megint...

Anyag nem vész el, csak átalakul: ideje felkelni és vizelni...

"a Zen nem más, mint ülni, állni, sétálni, enni, szarni, aludni, mert mindezek a hétköznapi cselekedetek eleve üresek, vagyis nincs bennük semmilyen énség, nincs bennük ragaszkodás, hacsak valaki nem kezd el képzeteket gyártani róluk, s feltételez magának egy cselekvő alanyt. Így az üresség mahájána jelentése az, hogy nincs önléte a dolgoknak, nincs végső lényegiségük, hanem pusztán függő létezők."

A világ legveszélyesebb éttermeinek toplistáját nagy megdöbbenésemre egy kínai teaház vezeti. A taoista templomban kialakított Hua Shan Teaházhoz vezető turistaút sziklafalba vájt hosszú lépcsősorral indul, végül egy elnagyolt lánckorláttal biztosított meredek lélekvesztőn kapaszkodva juthatunk fel a hegytetőre.

A Hua Shan (Shaanxi megye, Kína) öt magasabb csúcsból álló hegylánc, kétezer éve taoista zarándokhely, hitük szerint az alvilág istenének lakóhelye. Mivel a környék erős hatású gyógynövényekben és orvosi szérumok alapanyagaiban gazdag, régen a halhatatlanságot kutató gyógyítók legfontosabb beszerzőhelye volt. A déli tornyán található taoista templomban működő teaházhoz vezető, láncokkal biztosított meredek sziklafalakon való feljutás meglehetősen extrém vállalkozás. Mi mindent vállal az ember egy jó csésze teáért...

Mi európaiak úgy tudtuk, hogy a Via Ferrata (vasalt út) olasz találmány, története az első világháborúra nyúlik vissza. Mostanában népszerűnek számító extrém kirándulásokat tehetünk ezeken a szakaszokon szakszerű vezetők kíséretében, profi felszereléssel rögzítve magunkat. A Hua Shan útjait a Krisztus előtti II. század óta folyamatosan építik, szakszerű vezetésről és profi felszerelésről szó sincs.

A turizmus elterjedésével a kínaiak egyszerűen nekiestek a hegynek. A rengeteg balesetet követően a kormány kénytelen volt a régi ösvények helyett új utakat építeni, megerősíteni a drótköteleket, amely "fejlesztések" nyugati mércével még mindig röhejesnek tűnnek. A poszt végén a kicsit hisztérikus amerikai Robin félős-reszketősre sikerült mászós videóját láthatjátok, a képen látható kínai nő biztosító eszközök nélkül is gond nélkül halad.

A hegy a Krisztus előtti II. századtól szent hely, a Tang Dinasztia idején ( VI. - VIII. sz.) több lépcsőt és feljárót is építettek, amelyeket a spirituális magányra vágyó szerzetesek igyekeztek titokban tartani. A hegy lábánál elhelyezkedő Jáde Tavasz Kolostor a túlvilági lényekkel és ősökkel való kapcsolattartás és közvetítés fellegvára volt. A XII. századig számos taoista templom épült a csúcsokon, a szédítő mélység felett haladó kitett ösvényeken azonban csak a legeltökéltebb szerzetesek és zarándokok juthattak fel.

Huashan faluból indul a Mennyei Lépcsősor, amely az északi toronyba visz. Ez szerintem tipikus kínai megoldás, hogy a szerpentinszerűen kanyargó ösvény helyett egyenes lépcsősort építenek a hegyre.

A szenvedélyes teázó egy gondolán juthat át a déli torony alsó részéhez, ahonnan több száz méteres mászóút vezet a 2100 m. magas déli csúcsra.

A láncos út állapota európai túrázó számára ilyen mélység felett elég szabálytalan, viszont a történelmi vájatok létrejöttének körülménye megható és elgondolkodtató. Sajnálatos, hogy mire feljutnak a túrázók annyira besokkolnak, hogy egyetlen leírást sem találtam az elfogyasztott teák minőségéről. Amennyiben én is feljutok az efféle élményeimnek részletes leírást szentelek majd.

Szöveg: Flying Bird Tea House, ezeket a képeket egyelőre nem mi készítettük:(

Jó teázást!