meg egy lendületes csapat (Gotye) és az "I feel better" című számuk. Nálam ez a vacak idő már súlyos tünetekkel jár, ezt kívántam rendezni ma a Közép-Európában fellelhető legátütőbb ízű tieguanyin (oolong tea) túladagolásával. A terv az volt, hogy a napfényt és tavaszi meleget szájon át beadagolom magamnak, majd ez szétáradva ereimben kedvező folyamatokat indít el. Hát bejött.

Kiválasztottam tavaszhozó csészéim közül a leggiccsesebbet, a gaiwanba ez előírt mennyiség duplája került. A teát Mr. Chen küldte Kínából, az őszi szedés és a fajta egyik ragyogó reprezentánsaként.

Már az illatkavalkáddal benyomult a tavasz. Aki szereti ezt a teát tudja mire számíthat. Az agyban erős gyökérzet formálódik egy fehér orgona bokornak, az első felöntés adja a reggeli harmat ízét, a második a meleget, harmadjára kibomlanak a virágok is, negyedjére az egész udvar kivirul.

Akinek nincs kedve és ereje a mai naphoz, tegye oda forrni a vizet. Alapvető különbség a kávé és a tea között, hogy a kávé csak lendületbe hoz, de a tea kedvet csinál. Az oolongok különösen.

Végül egy szám, ami még kellett mára a tea mellé. Na jó, elfogyott Zsozsó muffinjából is egy, nyilván hatalmas bukás lesz, ha délután leszámolja. De addigra már kisüt.

 Jó teázást nektek!

Fotó és szöveg: Flying Bird Tea House

Virágcsokor illata keveredik a száraz mezőn, ezt érzem a teatárolóba mélyet szippantva. A fehér tea készen áll egy mesebeli utaztatásra.

A fehér teák királynőjéről van szó: az Ezüst Tűkről (Bai Hao Yin Zhen), egy mikro-akupunktúrás torokgyógyító teáról, ami az első két felöntéskor ügyesen lecsúsztatja magáról ezüst-fehér szőrmebundáját a vízbe. Akárcsak egy elbűvölő hölgy, a feléje irányuló első forró ölelések után a rügytea feltárja valódi színét és megmutatja finoman összetett rétegzettségét, esetünkben rügylevelek vannak Matrjoska-baba szerűen egymásba illesztve négyes, sőt ötös szinten.

Az apró leázó szőröcskék gyümölcsöt juttattak az eszembe, az őszibarackot. Főleg, hogy a főzet fehérbarack hús színt is produkál, nem olyan távoli az asszociáció. Ahogy pedig a napsütésben tudnak ezek a szöszök reflektálni a valóságra, vagyis prizmaként viszonyulni a fényjátékhoz... Nem is mondanék erről többet, tapasztalni kell.

És akkor az őszinte magamutogatás után jön a jóleső dilemma, hogy mégis milyen nőt – akarom mondani, teát – választottunk útitársunknak jelen pillanatban. Hiszen ez nem is fehér tea! Zöld volna? Tradicionálisan kellemes, édes zöld tea íz vegyül a fehér teák lágyságával. Határtalanul édes, belülről okoz tavaszi napsütést, mintha fenyőtűk milliói ébredtek volna madártudatra és növesztettek puha pihét. Valami elvarázsolta ezt a szüretet és egy frenetikus fehértea-zöldtea koktéllá változtatta a termést.

Egy gyors helyzetleírás persze nem árt. Üvegpohárban is elkészíthetjük a 2-3 gramm teánkat, enyhén visszahűtött vízzel, 3-4 perc ázási idővel, de természetesen a tradicionálisabb teakungfú módszerrel is felönthetjük. A lényeg minden esetben az, hogy a 80 C^o-os víz ne közvetlenül érje a leveleket, hanem mellé hulljon, óvatosan gőzölje át. A bársonyos bánásmód bársonyos élményt fog nyújtani – ezt tudom garantálni. Ha a tömény luxust akarjuk, akkor ajánlatos 10 perces 70 fokos vízben ázást választanunk a maradandó élmények érdekében.

Ízre és illatra is várjuk el az ízletes, könnyű, frissítő és édeskés élményt. A fehér teáknál bővebben markoljuk az egy adagnyit, mint mondjuk egy Bai Mu Dan-ból tennénk. A Bai Mu Dan ugyan egy teljesebb fehér tea ízvilágnak mondható, az Ezüst Tűknek viszont koncentráltabb a pompássága, a frissítő kedves mosolygása.

Jó teázást!

Szöveg és képek: Flying Bird Tea House, Pacsker

Miközben a nyugati fogyasztói társadalmak csáprágójukat keletre szegezték, és immár 500 kávézó nyújt intenzív Starbucks élményt a kínai fiataloknak (ambiciózus növekedési tervük szerint 2015-re 1500 Starbucks lesz Kínában :\) a nyugati fiatalság körében hódít a teázás, a túlmisztifikált keleti kultúrák utáni szenvedélyes vágy, a szupertitkos kelet-ázsiai ketyerékhez való tébolyult vonzódás. Magam is rabja vagyok néhány apró, gyönyörűséges tárgynak, nem tagadom..

Starbucks, Peking, Kína

A tea sejtvédő, fogyást elősegítő és kiegyensúlyozottan élénkítő hatása mára közhely, a folyamatos kávészürcsölés helyett az amerikaiak rákattantak a teára, megjelentek a kávéházak alternatívái, a távol-keleti atmoszférát, nyugati kényelmet és modern stílusirányzatokat egyesítő teaházak. Míg nálunk még hóbortosnak tűnnek a kocsma helyett teázóba járó arcok, a new york-i Tavalon Tea Bárban tea sommelier, DJ és partihangulat fogadja a érkezőket.

A nagy mennyiségű kávé stresszfokozó hatásával szemben a tea általában békésebb útja a koffeinbevitelnek, a szertartásos teázás pedig egyfajta kreativitásfokozó, relaxációval párosított felfrissülést jelent. Persze nem kell elszakadni nagyanyánk emlékétől, de a teázás hagyományosan gyógyító szerepén túl azért elég megdöbbentő újdonságokat lehet felfedezni. A nyugati teaházak innovatív megközelítése sokat segít az új kép kirajzolódásában.

Tavalon Tea Bar, New York - Manhattan

Nem vagyok híve a koffein és alkohol párosnak, de a bulizás során lankadó kedv is jobban felpezsdíthető teával, főleg puerh-rel. New York leghíresebb klubjainak (Pegu Club, Flatiron Lounge, Brooklyn’s Marlow & Sons) mixerei újabban teakoktélokat kínálnak, amelyek között alapanyagként különleges fajtákat (lapsang souchong, earl grey, puerh) is találunk. Kedvcsinálónak álljon itt néhány a leghíresebb klubok koktél lapjáról.

Smoked Pegu Club (PEGU Club, New York)

• 2 oz Lapsang Souchong-Infused Plymouth Gin
• 3/4 oz Orange Curacao
• 3/4 oz Lime Juice
• Dash Fee Brothers Orange Bitters

Charlie Chan (Wilson & Wilson, San Francisco)

• black tea-infused vodka
• lemon juice, honey syrup
  
• coconut marmalade
• black pepper tincture
• clove tincture

Lapsan Souchong kivonat

A tea csakúgy mint a bor kóstolásra és kitárgyalásra alkalmas ital, hiszen évjárattól, termőterülettől és feldolgozási módtól függően is változatos ízeket és minőséget tapasztalhatunk. A jó tea a különleges sajtokhoz, borokhoz és párlatokhoz hasonlítható kulináris érték, számos fajtáját nem fogjuk elsőre megszeretni, de alaposabban megismerve az italt új világ tárul elénk. Mondjuk a narancslevet elsőre is szeretjük, de utána nem tartunk narancslé kóstolókat és a húszéves narancslevet sem fogjuk meginni. A tea nem ilyen. Tanuljuk és kóstoljuk egy életen keresztül.

Samovar Tea Lounge - Yerba Buena Gardens, San Francisco

Jó teázást!

Szöveg: Flying Bird Tea House, képek: Teavalon Tea Bar, Samovar Tea Lounge

Van valami felemelő abban, mikor elkezdenek megszűnni a sötét fellegek az égen és derült lesz az idő. Félreértés ne essék, nem intünk búcsút a telek shu puerhjeinek, de érezzük az igényt a világosabb nappalokkal egyetemben a napsütést tároló teáknak, az aranyló sheng puerheknek. A mostani zöld puerh teakorongunk laza levélszövedékébe már ment is bele a puerhbontó kés és halk ropogással leválasztódott egy jókora lapos rész.

Gondoltam, jó ötlet lenne szép eszközöket válogatni ehhez a teához, és végül tényleg jól gondoltam. A zen kör mentén mázazott trikolór gaiwan és a madaras, fűszálas csontporcelán csésze jó hírnökeinek bizonyultak a friss zöld puerhnek. A LongRun teagyár ismét kitett magáért és ezzel a 357 grammos koronggal örvendezteti meg a világ tearajongóit a világosodni (shengesedni) vágyók nagy kedvére. A tealeves telt-arany vibráló színe 6 éves érés eredménye.

Felemelően kámforos, frissítő illatú a tea szárazon és nedvesen egyaránt. Lágy ízekkel rendelkező de erős hatású; egy igazi tavaszindító sheng kúra. A tealevelek nyers, erős frissítő íze van ebben sűrítve, pont az a vitaminpótló fanyarság, ami felébreszt a téli álomból! A zöld puerhekre jellemző füstösség ennél teljesen háttérbe szorul, inkább a savas karakter dominál. Kiázás után láthatóak az apró-közepes levelek, melyek között bőven találunk gyönyörű egészeket is.

Az első felöntések azért a legértékesebbek, mert csak ezekkel együtt tapasztalhatjuk a kontrasztot a későbbiek sajátos gazdagságához képest. A részemről most vesszőparipának számító mentolos-kámforos jelleg a 3-4. felöntéskor kezd el igazán pezsdítő lenni. Rendesen beleülepszik az érzékelőinkbe, egészen különleges élmény ennyire tartósan észlelni egy ízt a szájban. Hölgyek és urak: én a sheng puerhről beszélek…!

A 6-7. felöntésre totálisan kitölti a szánkat, innentől már a mézédes színezet is felszínre kerül. Azonban levegőt venni rá továbbra is olyan, mintha a legjobb mézes mentolos rágót most találták volna csak fel a világon.

Folytatódik a teázás, telik múlik az idő. Már fel is oldódtam a téridőben. Már nincs is idő. A 10-12. felöntésre együtt úszunk Yunnan tartomány hegyeinek lágy felhőivel... Nem árt, ha a kéz is jár és megy a teakészítés, miközben magasan szállunk vagy kora tavasszal regenerálódunk, ki hogy hívja ugye.

A 14. felöntésig bírtam - a tea kifogott rajtam. De csak mert ez egy nagy gaiwan volt egy személyre! :)

Jó teázást!

Szöveg és képek: Flying Bird Tea House

Dóri az egyetlen nőismerősöm, akit a tea és a black metal szelleme szinte egyszerre érintett meg. A számtalan metálos koncertélmény kitárgyalása után jó ötletnek tűnt egy közös teateszt, amiben egy prémiumkategóriás és egy mégolyanabb 2011-es, őszi szedésű Tie Kuan Yin-t hasonlítunk össze. Magyar neve a Kegyelem Vas Istennője, tehát még egy közös metálos élmény is kikerekedhet a teázásból. Dóri vérvörös színűre festett körmökkel érkezett, ami a teszt szempontjából külön jól jött a száraz tealevelek vizuális elemzésénél. Valójában arra voltunk kíváncsiak, mekkora különbség van ízben a két minőségi fokozat között. Jókora volt, de a „B” kategóriába sem lehetett komolyabban belekötni.

Tie Kuan Yin a legismertebb kínai oolong, de vigyázat, nem holmi kommersz tömegtermékről van szó, ráadásul elég drága is. Kínában bőven lehet találni olcsó tömegtermékeket, de nem a teapiacon. Náluk és külföldön is komoly rajongótábora van ennek az oolongnak. Aki egyszer megkóstolja, szinte azonnal függő lesz. (Az oolong félfermentált tea, már nem zöld és még nem fekete. Viszont véleményem szerint sokkal felvillanyozóbb élményt nyújt mindkét típusnál.) A tea Fujian tartomány Anxi járásból való, és kóstolás szempontjából az őszi szezon teái a legklasszabbak. Mint ezek.

Az összesodort tealeveleket szárazon a szitakötő fejéhez hasonlítják, ezt közelről megszemlélhetjük és eltöprenghetünk ki lesz a kedvenc. A „B” fokozatú gyönyörű fűzöld színű, kisebb fejekkel. Az „A” enyhén türkizbe hajló sötétzöld, nagyobb gombócokkal. A levelek színe és mérete mindkét esetben egységes. Ezt minden jó teánál vegyük alapkövetelménynek! A teák illata szárazon intenzíven virágos, lágyan gyümölcsös, barackos, hűvös, harmatos illat. A magasabb fokozatú illata gyümölcsösebb és fémesebb, kissé savanyú. Aki ebben a teában minőséget akar venni, az első szagnál ne érje be a lágy, kifinomult virágillattal. A legjobb Tie Kuan Yin illata kicsit sem lágy, az édes savanyúság szinte belevág az orrba, hasonlóan a friss, ropogós almához.

Nem sokat vacakoltunk, a teát forró vízzel kell locsolni, mert ha valaki majrézik, és 80 C°-os vízzel kezdi gyengéden füröszteni, illatos, de lapos ízű főzetet kap. Itt tehát kíméletlenül és határozottan forrázni kell. Az áztatási időt nem nyújtottuk hosszúra, hogy minél szélesebb spektrumban megtapasztalhassuk az ízeket. A vigyorgás állandósult. „B” fokozat krémes, bársonyos, enyhén gyümölcsös és nagyon édes. Aki szeretne leállni a cukorról bátran próbálkozzon ezzel a fajtával. Íze harmonikus, mint egy jól kidolgozott süteményé. Barátságos, selymes és telt, mint anyám kasmírsálja. Nem csalódtunk, szívet melengető élmény volt.

Ugyan kungfu szertartással készítettük, európai ízlés szerint választottunk sütit hozzá. A Dóri által favorizált skót vajas keksz összetételét sokáig tanulmányoztuk, szinte érthetetlen, hogy a vaj, cukor, tojás, víz és só összetevők mellett mitől olyan finom. (Azóta már a Dóri megsütött egy adagot két teáskanál sóval..állítólag ízre isteni lett, de az állománya nem volt annyira egységes. Ez fontos, mert Magyarországon csak olyan teasüteményt lehet kapni, ami már a zacskóban szétomlik és tiszta morzsalékos lesz az ember keze tőle. Ó teasütemények! Erre a témára külön posztot szentelünk egyszer.)

A nagy kekszmustra után készek voltunk a teszt folytatására. A teszt második fele kicsit hosszabbra nyúlt, minthogy az „A” alany borzasztóan sok felöntést adott. Már rég kinyíltak a levelek, de még mindig nem értük el a teljesen kiázott szintet. Egyre csak ittuk, a tea aromája pedig nemhogy gyengült, de folyamatosan erősebb lett. Haranggörbe ívét meghazudtolva egyre csak felfelé haladtunk mint a szivatós túrákon, amikor szemünk előtt újabb és újabb hegyorom bukkan fel, de még nem látjuk a csúcsot.

A friss illatok szinte körbefonták a fejünket. A nagyon intenzív orgona és gyöngyvirág illat mellett karakteres gyümölcsös íz, barack, alma és kiwi, felső szájpadláson kókusz bontakozott ki. Csorgó nyálunkat újabb és újabb kortyokkal oszlattuk szét. A tea leginkább egy hatalmas asztali csokorra emlékeztetett, minden érzékszervet elárasztó, színpompás, mégis tökéletesen harmonikus kombináció. Ez a tea nem pusztán kellemes élmény volt. Megrendülten rágcsáltunk és ittunk, de imádkozni is lehetett volna.

A kiázott levelek feltúrása szinte felért egy közös meditációval. Ilyenkor egy csomó mindenre fény derül múltból és jövőből...

Jó teázást!

Szöveg, fotók és teák Flying Bird Tea House