A tealevelek sütésével az ízhatások jelentősen fokozhatók, a tea karaktere bámulatos módon alakítható, tisztára mintha megbűvölnék. Számos zöld, oolong és vörös teát ízesítenek ezzel az eljárással. Ha csak enyhén sütik, a tea íze pirított mogyoró és gesztenye irányba megy el, erőteljesebb pörköléssel odakapott sült tök jelleget ölt. Lényeg, hogy a gourmand teafogyasztó, aki nem csak fitness célból teázik hanem élvezkedni is szeretne, esetleg azt is tudja, hogy az oolongokat a teák pezsgőiként tartja számon a világ, egy sütött oolongban abszolút megtalálja a számítását.

Mérsékelt sütés mellett az édes tea karamellizálódik, a főzet kalácsos, gesztenyés zamatot nyer. Az ilyen teákat délutáni nassolás helyett is fogyaszthatjuk, édességük kitart, mellé kifinomult, lágy pörzsaroma  lép be. A gyümölcsös színezetű oolongok sütése a sűrű lekvárok ínycsiklandó illatát és koncentrált ízvilágát varázsolja a teába. Összességében az illat már szárazon is ígéretesebb, az ízek mélyülnek, a tea teltebb és izgalmasabb, határozottan édes, sokszor fahéjas. A végeredmény  vibráló illatú, óarany színű, kellemesen krémes, likőrszerű nyalánkság.

Erőteljesebb sütésre szárazabb, szivarfüst és étcsokoládé karakter költözik a főzetbe. Az íz karcosabb, mélyre megy, szívre és agyra egyszerre húzódik. A teának nyomatéka és súlya van, forró lávaként ereszkedik ránk, lelassulunk, de belsőnk tudatosabban és nagyobb hatóerővel nyilvánul meg. Első alkalommal ez az élmény letaglózó volt számomra. Szentirmai Éva teaszakértőnél fogyasztottam először, a szívemben kötött ki.

A teapörkölés művészet és ügyes manipuláció az idő és hőmérsékleti paraméterekkel. A pörkölés tarthat néhány órától néhány napig vagy hétig. Ez idő alatt a teamester gondosan figyeli, illatolja és ízleli a teát, az ő feladata, hogy meghatározza azokat a sütési jellemzőket, amelyek a legfinomabb ízeket fejlesztik ki adott fajtából. Tudása generációról generációra öröklődik. A jó pörkölő nagy tiszteletnek örvend a termelők körében. A legjobb ízhatás a kis tételekben, bambusz kosarakban, szabad tűzön sütéssel érhető el, sajnos ma már sok helyen elektromos sütőt illetve villanykemencét használnak. De a tea akkor is mennyei!

Sütött teákat nem minden nap iszunk, de már az első találkozás után is világos lesz, hogy helyet követelnek maguknak az életünkben. Lesznek olyan pillanatok, amikor rövid fejvakarás után megfogalmazzuk magunknak, hogy sütött teát kell főznünk. Az időjárásra tekintettel említeném meg azt a pluszt, ami számomra ezeket a teákat egyértelműen a hideghez köti. A füstös, aromás illat pszichésen hat a hideg napokon, forró parázs vagy sparhelt közelségét sugallja. A teákat amúgy is forróra készítjük, az orrunkba felcsapó jellegzetesen meleghez kötődő illatok javítják a közérzetünket.

Szárazon a sütött oolongok barnászöld színűek, teakészítés közben bezöldülnek. A füstös aromák után fokozatosan bomlik ki az oolongos édesség. Nagyon ajánlom, hogy vágjatok bele amíg nem késő, mert tavasszal már az új zöldeknek örülünk ennyire.

Szöveg, fotók, teák és képek: Flying Bird Tea House

Ráadásként egy szám az erősen megpirított teákhoz:

Jó teázást Nektek!

Mielőtt a fene belém esne a ködös jövő helyett tisztább képek után nézek, és megpróbálok kiolvasni valami biztatót egy kristálytiszta puerh főzetből. Ma lélekelixír és szívgyógyszer kell a várakozáshoz. Várakozásban csapnivaló vagyok, túlburjánzó ginseng gyökérként szivattyúzza az erőmet mélyről és belülről. Ilyenkor nincs mese, puerh kell.

Tea választásnál az aktuális állapotunkra, illetve a vágyott állapotra tekintettel döntünk. Az „Új Rizs Éneke” 5 éves Longrun puerh korongon a lila sárkányok emblémája elég erőt sugároz, a rizshántolással foglalatoskodó, díszes öltözetű nők figurája vidám és tevékeny, pont amilyen én is lehetnék.  A korong a délnyugat yunnani Va törzs rizsünnepének tiszteletére készült. A va emberek átlagon felül tehetségesek ének- és táncművészetben, az őszi rizsünnep alkalmával visszhangzik az egész környék. Méla gubbasztás helyett a fesztiválozás mellett döntök.

A csomagolás és a tea neve a friss gabonaszemek hántolásához kapcsolódó jellegzetes kopogást idézi. Az ünnep reggelén leszedett új rizst minden házban szinte egyszerre kezdik döngölni, ami messze visszhangzik a hegyek között. Ezután elkészítik a rizst, és hét tálban, ima kíséretében felajánlják az isteneknek és ősöknek. A rituálé végén a rizst a gyerekek és öregek kapják, mint a legtisztábbak az élő emberek között. Ó mi lehet most a legtisztábbakkal?

A korong aranyló rügyekkel tűzdelt sötétfekete, kopogásában igen tömör, közepes méretű levelekből álló préselt tealepény. A felbontását követő száraz szimat öröme mélyen landol. Erős érzelmeket kell überelni, ilyenkor az ember vagy elindul a hegyek közé, vagy leül egy puerh mellé.  Tisztességes adag kerül a kannába, hogy az életmentés elég alapos legyen. Balázs gömbölyű csészéje mellett döntök, kerek és stabil.  Micsoda egyensúlyi állapot!

A tealeves tiszta öntetű, mély-sötétbarna, kőolajszerűen sűrű hatású, felületén meg-meg csillan a remény. A kis agyagcsésze varázsgömbszerűen kristályosnak mutatja a főzetet. Belenézek, hátha visszainteget a legtisztább ember. A maradék teát a kannára locsolom, és közben rá gondolok. A gömb alakot szorongatva a világ foghatóvá válik. Minden meggyőződésem ellenére teaszentet választok, egy óriási csörgő diót. Hiába, keresi az ember az eszközöket, amivel hatni tud szerteszét. Az üzenettovábbításnak ez a protokollja eddig ismeretlen volt számomra.

A főzet íze üde, friss, folyékony diólekvár a garatnak. Illata mély, pörkölt olajos magvakra emlékeztető, agyat masszírozó aromaterápia. Harmadik felöntésre előkerül a whiskys olajosság, amely nemcsak a nyelvünket vonja be lágyan, de az egész lényünket megnyugtatja. Az ötödik felöntésben kiteljesedik a remény, a tea óriási lumineszkáló egysejtűként üldögél a csészében. Kérésre a legtisztább ember vigyorgó képét rajzolja ki, majd megjelennek a Va törzs táncoló asszonyai is. Ettől érezheti az ember, hogy a puerh az örök élet teája.

 Jó teázást Nektek!

Fotó és képek: Flying Bird Tea House

A képen látható csíkos úrnak teakertje van a taiwani Lala hegyen."Lala" az atayal törzs nyelvén   gyönyörűséget jelent, ez a szókincs elég is számomra a szigetország 26 nyelvjárásából. A térség természetvédelmi terület az északi hegyekben, a zsebkendőnyi teakertek mellett trópusi erdők szórják a párát szakadatlanul. Mr. Hsu minden tavasszal meglátogatja barátját, hogy eldiskuráljanak mennyit nőttek az unokák, a cserjék és az árak a tavalyi szedés óta. Csíkos bevált trükkje, hogy teakóstolás után kiviszi a kuncsaftot a kertbe, ahol megmutatja japán cseresznye oltványait.  A virágok  szemkápráztatóak, a vevő a nagy bólogatásban folyamatosan veszít az alkupozícióból.

A magashegyi oolongokat egyszer szedik az évben, mégpedig tavasz végén, nyár elején. Hiába, tejfehér ködben áll az egész hegy, várni kell míg összeadódik a napsütéses órák száma. Mit mondjak, decemberre ért ide, addigra lett annyi tőkeerőm, hogy rendlejek belőle egy kilót. Barátunk minden nap a tenyeréhez mérve simogatja a leveleket, biztos ezért olyan baromi drága. Így aztán a szívem ugrott ki, hogy nincs meg a szódabikarbóna, mert az első kóstolást alaposan kipucolt forralóval szándékoztam lebonyolítani. Úgy tűnik a tökéletességre való törekvést simán el lehet bukni bikarbonát nélkül. Végül a szomszédasszonynál kötöttem ki. Kutyában. Szomjasan.

Környezetbarát vegyszereim még dolgoztak a forralón, amikor megszimatoltam a száraz golyókat. A Lala hegy nem véletlenül híres barackterméséről is. Úgy tűnik végső soron minden növényi kultúra barack irányba fejlődik a környéken, mert a teának szárazon friss kajszibarack illata van. Megjegyzem sok esetben a teacserjék mellé gyümölcsfákat ültetnek, mert a profi termelőknél az aromásítás már  ebben a stádiumban elkezdődik. A barack mellett tipikus magashegyi oolong illat körvonalazódott, virágos rét hűvös, harmatos reggelen. A szél tud néha ilyen összetett, mégis lágy kompozíciókat hozni Duna felől Pestre.

Szomjas vagyok. Nem biztos, hogy a szemrevételezés elég alapos lesz. A tea késődélutáni lazításra tökéletesen alkalmas, stresszmentesen melegíthetjük a vizet, pihen a konyhai időzítő is és a teahőmérő is. A taiwani oolongok stabilak, szinte lehetetlen elrontani őket, ami előny ebben az árkategóriában. Megbecsüljük a vizet, és ha már nem éget, de még forró, rálocsoljuk a teára. Kungfu nélkül is készítheti, aki nincs ráhangolódva az efféle kihívásokra. Viszont én ma minőségi módon készítek szuperprémium teát, kungfuval. Elég nagy utat tettem meg szomjas kutyából..

Az első felöntés még tudjuk, hogy kevésbé tartalmas, de a színe sokat elárul a tea frissességéről. A kevéssé fermentált teák frissen halványzöld, kristályosan csillogó, gyümölcshús színű főzetet adnak. Ez jó jel,  ilyenkor  számíthatunk egy üde és édeskés, zsenge cukorborsóra emlékeztető ízre. Másodszorra már érdemes tovább lötyögtetni a szájban és hagyni, hogy nyelvünket körbefolyva minden ponton érzékelhetővé váljon.

A főzet bársonyos és illatos, mint anyám türkizkék kasmírsálja. Ízre krémes és gyümölcsös, felér egy  tökéletesen kidolgozott süteménnyel. Tejszínes forrósága fényes ízekkel vonja be a nyelvet. Egy Tie Kuan Yin (kínai oolong) lendületességével szemben ez a tea széles és kanyargó ösvényen ível felfelé, nagyon magasra. Igyuk, amíg el nem fogynak az ösvények és kibontakozik a csúcs.

Harmadik felöntés. A zöldre oldódó tea elsősorban a hasonló színű gyümölcsös jegyeket hordozza. Még mindig savmentes, az erős zöld teákhoz szokott emberek számára nehezen felfogható tejszínes jelleggel alma, körte  és barack zamata elegyedik. A teát 6-7 alkalommal önthetjük le, későbbi infúzióknál felerősödik a kukoricás-gesztenyés karakter, de a gyümölcsök is végig kitartanak. Ötcsillagos tea, igazi örömforrás. Figyelem, teázás közben bár gondolataink szakadatlanul fel-alá járkálnak, mi magunk próbáljunk egy helyben tartózkodni. A Lalashan Oolong egy varázslatos hegyről érkezett és megpróbál visszajutni. A száraz levél megtelt és kinyílt, valami ilyesmi játszódik le bennünk is.

Jó teázást Nektek!

Szöveg és kép: Flying Bird Tea House

Ismerek pár embert, akik körültekintően de lecsendesedve járnak a városban összegyűlt szemét- és emberkupacok között. Se tömény szesz, se pirulák, mennek a pesti forgalomban zavartalanul, néha bevillannak a mestertől tanult gyakorlati és szellemi alapok. Szelíd harcosok, akik mindig kerülik a bajt, bár évtizednyi harcművészeti képzés áll mögöttük. Harci készségükben eltökéltek, de inkább csak önvédelemben utaznak. Tigris és Sárkány helyett is egész elfogadható nevük van. Ez most bocs csak oroszul volt, de ilyenek ők:)

Ghost Dog from Max Stepanov on Vimeo.

Agy és test egységben, a „mestert” és az „utat” szokták felhozni magyarázatként, aztán előveszik a hátizsákból a teás cuccokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez szerintem  normális, de örömteli fejjel szemlézem az előcsomagolt holmikat. A keleti gondolkodásmód befogadásának első lépése a kellő jártasság megszerzése harcművészetekben, a saját útra való ráhangolódást a mindennapi meditáció és az ehhez kapcsolódó teázás is nagyban segíti. A teázás a jutalomfalat a nyugati városi környezetben, amivel tudatos, mégis önkívületi állapotba léphetünk.

A városjáró harcos bárhol készen áll teázásra. Hátizsákjában a minimális harckészültséghez szükséges önvédelmi eszközök mellett szövetbe tekert agyagcsésze és kanna figyel. Ezt a jó minőségű ökörszarv vakarót a gazdája egy szép vörösagyag kanna kíséretében penderítette ki az asztalra.

A vakaróval egyrészt serkentjük a vérkeringést a fájó pontok körül, másrészt önvédelmi eszközként szolgál. Az agyagkanna teakészítésre való, a teát csészéből isszuk meg.

Egy rögtönzött outdoor teakungfu egyedülállóan poszt-kúl élmény. Az apró csészékből elfogyasztott friss, illatos oolong sok évezredes hagyományú természetes pörgető szert küld a testnek.

Reggel. A harcos előveszi a „gyorsteaceremónia” eszközt, amivel elfogyasztja a nap első teáját. Ez segít abban, hogy megtalálja a többi teás cuccát is. Délelőtt kulaccsal felszerelkezve halad az úton kihasználva a tea nyugtató, egyben felvillanyozó hatását. A kulacsból kicsapó illatos, meleg teagőz életmentő egy hideg reggelen. A tömegközlekedési eszközökön gyors pillantással megbecsüli  minden egyes felszálló testtömegét és erőnléti állapotát. Ez a fajta figyelem a harcos esetében magától értetődő, még ha XXI. századi városi ember is.

Az ebéd utáni teafogyasztás kihagyhatatlan. A harcos nem engedheti meg magának, hogy degeszre tömött hasától lankadjon a figyelme. Ideje van a munkának, ideje van a pihenésnek is. Az urbánus életből való kiszakadást lehet otthon, vagy teaházakban végezni. Ilyenkor teák és szerelékek arzenáljával kalkulálunk. A belső hang megtalálásához, illetve a kívánt szellemi állapot eléréséhez a harcos teát, a teához kannát, a kannához csészét, a csészéhez teát, a teához kannát... választ. Ez itt „Rotyi”, a kiválasztott.

A harcos számára az új technológia vívmányai is olyan eszközök, amelyekkel megerősíti kapcsolatát az ősi kultúrákkal. Az okostelefon megkönnyíti a lándzsavégek fotóinak összehasonlítását és a tealistában való eligazodást.

A délutáni edzéseket célszerűen teázás követi. A harcművészet és a teázás kéz a kézben jár, mint a bowlingozás után elfogyasztott sörök. Ebben az esetben viszont nem nagyokat gurít az ember és egyre hangosabb lesz, hanem végig összpontosítva, protokolláris szakaszonként jut el egy csendesebb, békésebb állapotba.

Jó teázást Nektek!

A yunnani különleges minőségű teafajták (puerh teakultúrák) feldolgozása során az erjesztés vagy öregítés folyamatát a formákba préselés követi. Az így nyert változatos formájú puerh lepények, tuocha-k, gombák és teatéglák elfogyasztásának kezdő lépése a tea lándzsaszerű kiskéssel való felhasítása és darabolása. Izgalmas és szép feladat egy kellően éles, szimpatikus szerszámmal. Csak felnőtteknek. Használatát repülőtéri, munkavédelmi és egyéb előírások, illetve a józan ész bizonyos esetekben kizárhatja, erre találták ki a mini puerh tuocha és mini tégla megoldásokat. Amikor az első ilyen dobozhoz hozzájutottam nagyot dobbant a szívem, hiszen a kínaiak teacsomagolásban hagyományosan nagyot alkotnak, de ez a csokiformájú csemege a keleti feeling és nyugati sikk leglátványosabb összefonódása volt számomra.

Puerh tea függő, kávét mellőző ember vagyok, a bonbonok utazásaim állandó kísérőivé váltak. Tábori teás szettem összepakolása egy zacskó bonbon összeválogatásával kezdődik, mivel szeretek többféle teát is fogyasztani az úton. Amióta megjelentek a tábori kávéfőzők hightech változatai, amelyeket barátaim nagy ovációval fogadtak, már nem érzem magam annyira hülyének a kempingben.

A munkahelyi teakonyhában való késelésnek megvan az archaikus bája, de a mini puerh a gyors és tiszta teázást is lehetővé teszi. Essék szó azonban a minőségi kompromisszumról is, hiszen nagyon jó teákra a bonbonok esetében ne számítsuk, de az a vélekedés sem állja meg a helyét, hogy minden szép doboz silány minőséget takar.

A tea csomagolásának fürkészése sokszor segíti a ráhangolódást a teázásra, amelynek fizikai és szellemi aktusa egyben esztétikai kategória is. A szép csészék és kannák gyűjtői  aktuális állapotuknak megfelelően választanak kannát, csészét és más eszközöket egy adott tea elfogyasztásához. A tökéletes kombináció megtalálása nem értelmetlen, segít alaposan elmerülni magunkban egyben kikapcsolódni teázás közben. A szemrevaló dobozok is pontosan ezt a célt szolgálják.

A puerh bonbonoknak van egy hatalmas előnyük a tradicionális lepényekkel szemben. Amikor teázás előtt odanyújtom valakinek, hogy -vegyél, mindig vesz. Hálásan néz mint egy kölyökkutya és megkérdezi, hogy -mi ez, csoki, és vigyorogva elvesz belőle. Ugyanezt egy hagyományos félkilós tealepényről nem tudnám elmondani.

Elkészítése a bögrés megoldásban utazó kezdő teázókat sem zárja ki a puerhezésből, a  teakungfuzók pedig egyszerűen bedobják egy kulacsba és leisszák a tetejéről a főzetet. Nem mondom, hogy az ilyen élmény lesz életünk legnagyobb horderejű teázása, de ha nem kizárólag a teának szentelünk figyelmet, mert sportolunk, utazunk, tanulunk vagy télen kutyát sétáltatunk, akkor biztosítja a puerhezéstől elvárt plusz erőket és energiát.

A bonbonokhoz a Flying Bird Tea House-ban lehet hozzájutni.