Dugi teának nevezzük, amit állandóan rejtegetünk, de mindig tudjuk pontosan hol keressük és mennyi van még belőle. A Viking azt állítja magáról, hogy neki nincs dugi teája, amiből valószínű, hogy egy szó sem igaz. Az is elképzelhető, hogy nincs tisztában a fogalommal, ezért belinkelnék ide egy videót, amiből mindenki számára egyértelművé válik miről van szó, és milyen nagyfokú körültekintést igényel az ilyen fajta tartalékolás. Véleményem szerint a finomságok elsuvasztása és késleltetett elfogyasztása genetikailag kódolt tevékenység, amit a Viking olyan magas szintre csiszolt, hogy már a feltételezést is negálja. Tervbe vettem egy alapos házkutatást nála, aminek eredményét fajtára és évjáratra lebontva közölni fogom.

A vádaskodás előtt azonban nézzünk körül saját házunk táján. Ritkán előkotort személyes kedvencem egy 25 éves sötét puerh golyóbis Daoyou taiwani teaüzemből. Felnyitása az alábbi módon történik. Vesszük a puerh kést és óvatosan megszurkáljuk a teát, de nem vágunk bele. Kicsit aláfeszítünk a leveleknek szálirányba, amitől szépen leválik a kívánt rész. Ez a tea öreg, tökéletesen érett és száraz, szép nagy levelekből áll, ezért roppanósan törik mint a friss görögdinnye, és kicsitse törmelékes. Az ilyenre mondjuk, hogy hűha. A puerh nem csak a test, de a szellem tápláléka is, ez pedig egy igen magas kaliberű példány. Illata mély üregből felfelé áramló nedves földillat antik díszekkel.

Kezdhetjük számolni a felöntéseket, amit ebben az esetben 12-nél hagyunk abba, majd elrakjuk a teát másnapra. Lassan, szépen bomlik ki, élettartama hosszú haranggörbe, csúcs az 5. és 6. felöntésnél, de a 11. nél még nem laposodik el. A kannában jó állagú, kellemesen porózus anyagként árad szét, rázni, szurkálni nem kell:)) Ennyit a tényszerű fizikai jellemzőkről, a továbbiakban megrendülten és elfogultan áradozok az ízekről.

 Mint említettem hosszú élvezetben lesz részünk, ez a terjedelem enyhén vörösesbarna árnyalattal indít. A tökéletes érettség és minőség bizonyítéka, hogy már az elején kellően testes, annak ellenére, hogy a szokásos sötét árnyalatot a 4. 5. főzet hozza felszínre.

A mélyről jövő illat és íz leginkább a nedves sziklahasadékok aromájára emlékeztet. Aki túrázott már árnyékos, vizes hegyoldalak közti szurdokban futó patak mentén, az csukja be a szemét és szippantson nagyot a csészéből:) A teának nedves hegyoldal illata van, a szokásos kísérőelemekkel: nyirkos föld,  nedves kövek, mohával benőtt dohos sziklák, rothadó avar, száraz levelek, elbomló fakéreg és patakszag. Tiszta, megható és komplex aroma, ami egy délutánon keresztül tart.

 Az íze édes, simogató, a legjobb ír whiskey-k olajosságával takarja be nyelvünket. Ásványosan édes, erdei gombás, különleges puerh íz ez. Most, hogy már tudunk olvasni, kevesen emlékszünk a dunai kavicsok és a balatoni iszap ízére, de higgyük el, hogy a természet íze koncentrálódik ebben a vastag puerhben. Nagy tea ez.

 Az 5. infúziótól feketébe hajló sötét itallá válik. Fekete a színe a teának, amit igazán szeretek....

 Most pedig elő lehet rukkolni a titkos készletekkel..Tiétek a pálya.

Gyerekek, ezen az oolongon mindig ment a vita...Mivel nagyjából eddig tartott a hiszékeny és befogadó periódusom, amikor nálam tapasztaltabb teázók értékítélete számos fajtát lesöpört az asztalról, új fejezetet nyitok a praxisban, és az első igazságtalanul mellőzött tea a Phoenix Dancong lesz, amit még az eddigieknél is elfogultabban fogok dicsérni.

A teát megszimatolni akkora élmény, mint entomológusnak rovarcsapdát üríteni a Merzse-mocsár környékén. Miközben már egy órája rágódok az illatok beazonosításával, eszembe jut, hogy az Ági illatgyűjteményének volt egy darabja, amelyik fő komponense lehet ennek a illatarzenálnak. Elő az Ági illatgyűjteményét, amely gyerek és felnőtt számára is a titkok doboza, a szaglószervek Mekkája tele illóolajokkal (kizárólag natúr), ásványokkal, bibliai idézetekkel, és egy környezeti katasztrófákat modellező szoftver demo verziójával.

Az Ági számos szakmája mellett borász és gyógynövényspecialista, a doboz tartalma tehát biztos tudással összeválogatott professzionális garnitúra, amely szigorúan természetes és nem szintetikus kotyvalék. Magyarul ami itt bergamott, az fix, hogy bergamott.

A tea drótszerű kinézetű zöldesbarna levélköteg és igen erőteljes illatfelhőt zúdít orrirányba. Leválogatom az illatmintákat, próbálok belefutni a tutiba, rózsa, kanadai fenyő, szantálfa átugorva, barack marad, narancs marad, citrusok maradnak. Bergamott erőteljes, citrusos és kicsit érces, de nagyon jellemző a teára. Majd ekkor jön az igazi nagy fogás! De hová lett az üvegcséről a felirat? Valóban nagyon üde illatról van szó, sokat van kézben, indokolt hogy lemorzsolódtak róla a betűk..:( Na de mind???? Nézem a fehér papírt tanácstalanul, hol a jó életben tudtak ilyen vacak minőségben nyomtatni. Keresek valami beégetett kódot a barna üvegen, amit megfejthetnék de semmi..

Jól gondolja, aki úgy érzi, hogy a fűszerek dominálnak, de van itt kérem virág is bőséggel, a Verbena illata például, ami egész nyáron és ősszel virágzik, a kertben, a teraszon és a teában is. Szimatoljuk a Rékával immár a főzetet, nem győzzük sorolni a felfedezett illatokat, a tea erős, telt, vaskos oolong, de a virágos jelleg is stabilan kibontakozik. Olyan pillanat ez, amikor összeráncolt homlokkal mosolyog az ember. Nem kell spórolni a szavakkal, dícsérjük az aszalt gyümölcsöket, a karamellizált sült banánt és datolyát, a virágzó fákat.

Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik több fajtáját kóstolják a teának, és vitatkoznak, hogy a citrusos, vagy a bodzás jobb-e. Számomra a citrusos a nyerő, de a bodza-pártiak replikáznak, hogy papírforma szerint ennek bizony bodzásnak kell lenni. Ha papírformánál maradunk, a tea a guangdongi Chaoan Phoenix hegyen nevelt teakultúrák speciális szedési metódusaval szüretelt (a teáknál jó időben jó helyen kell lenni, ennnyi az egész:) növényi alkotórész. A hagyomány szerint a Song dinasztiából származó italt az arra járó megszomjazott elöljárók igen nagyra tartották.

Szintén papírforma, hogy a testes, erős oolong főzete aranyszínű, aromákban gazdag főzet, a wuji oolongokhoz képest sokkal fűszeresebb, kevésbé füstös-étcsokoládés, inkább édesebb, de lágynak semmiképpen nem nevezhető.  Oké, itt vitának helye nincs, ez a gyakorlatban is így van. Az elkészítése forró, 90-95 C° vízzel, gyors, maximum 5 másodperces felöntésekkel történjen. Eképpen a teázást főtevékenységként, a teára fókuszálva kell lebonyolítani, ízekben és illatokban maximálisan elmélyedve, egyéb gondolatainkat mellőzve, átadva magunkat érzékeinknek. Hosszú teázásnak nézünk elébe, 6-7 felöntésnél ne adjuk alább. Fontos: ha erős lenne, amire minden esélyünk megvan, csökkentsük a levelek mennyiségét a kannában, de kezdhetjük eleve kisebb marékkal.

A testes teához pedig zenei aláfestésnek megkapjátok a legtestesebb, leggyönyörűbb és legviccesebb előadótól a zeneirodalom legrövidebb áriáját. Igen nagy magasságokban járunk ízben, hangban sem adhatjuk alább:) Hogy imádom én ezt..

Jó teázást Nektek!

A forró zöld tea még nyáron is csúszik egy hideg zápor után. Íme egy gyönyörű részlet, a bőrig ázott lányok strófája, róluk szól ez a dallam, nekik ajánlom ezt a mostani teát is. "Szeged felől, Szeged felől jön egy fekete felhő / Szaladj kislány, szaladj kislány, mert megver a nagy eső. / Nem szaladok olyan nagyon, fáj a szívem, sajog nagyon/ ejhaj, ejhaj elhagyott a galambom." (szerencsére ma gyönyörű időben kajakoznak Szegeden)

Find more sacreo flamenco songs at Myspace Music

Meg kell hogy mondjam, a Lushan Clouds (Lu hegy felhői) Jiangxi tartománybeli kínai zöld tea borult időre és szomorú szívre is derűt hoz. Augusztus 20. után pedig nemcsak Szeged, de észak-nyugat felől is menetrendszerűen jönnek a fekete felhők, a tea aktualitásához tehát nem fér kétség.

Ez a tea az összes érzékszervünket intenzíven támadja, ennek ellenére érdemes rendszert erőltetni a több fronton benyomuló hatások özönére. Az első méltatás a száraz levelek szemrevételezése során adódik. Fogadjuk el, hogy a gomolyfelhő formájú levelek mélyzöld, már-már arzénkék színűek, és illatoznak, mint a szoboszlói kertek nyári eső után. Az ilyen udvarban idős asszonyoknak virágzik a tövises liliom, ami egy nagyon szárazságtűrő kis virág. Megnéztük és megillatoltuk, eddig kiváló, akkor miért ne mehetne belőle a gaiwanba is egy adag? Valahogy ki kell derítenünk, mi terem a ködfoltos, felhős hegyoldalakon ezer méter felett, tízezer kilométerrel arrébb.

Ráöntjük az első infúziót. Ilyenkor adódik a következő méltatás, amennyiben a tealevelek tánca egy jól koreografált művészcsoport lassú és átszellemült áramlása fel és le, továbbá a tealevelek is előnyükre változnak, zöldülnek és szépülnek.

 Ez esetben nem fogunk csalódni. A levélgubancok elsimulnak és kivilágosodnak, mutatva a hitetleneknek, hogy eső után a felhők fölengednek és kinyílnak, majd kisüt a nap. A tea jól helyezkedik a gaiwanban, felúszik és kitölti a rendelkezésre álló helyet.

Leszűrni is tömény élvezet, a kóstolásról nem is beszélve. A főzet ragyogó tiszta, a cukkini húsának egy világosabb, roppanósabb és egyöntetűbb árnyalata. Az orrunk telemegy az esőillatba vegyülő foszlós pogácsa aromájával, immár belülről is szagoljuk a szagokat. Épp csak annyira édes, hogy elsimuljon a zöldfűszeresség és bársonyosabb legyen az íz. Hangulatunk rohamosan javul, furcsa találmányokon és utazásokon töprengünk, immár agyilag is le vagyunk terhelve de észre sem vesszük, annyira klasszak vagyunk mostanában. Teázunk.

Mi teázók, ha csapdába esünk egy vidéki kempingben, vagy a hegyek közé vezet utunk, napi teánkat minden körülmények között, akár járművünk motorterében havat olvasztva is kinyerjük. Vigasztaljon bennünket a tudat, hogy a régi kínaiak sokkal keményebb kompromisszumokra kényszerültek, amennyiben alapvetően a cseppkövekről alácsöpögő, sziklák közti tócsákban felgyülemlő vizeket részesítették előnyben. Mivel a Subaru szervizkönyve nem tartalmaz teázásra vonatkozó állásfoglalást, beszereztem néhány mókás kinézetű, kanna formájú vízforralót a túraboltokban és upgrade-eltem a gázfőzőm is. Cuki kis holmikra már nem maradt pénzem, hiába virít majd minden nő vadiúj sikkes túranaciban, én egész nyáron ugyanabban a Columbia nadrágban főzöm a zsenge zöldeket. Ehh, semmiség.

Túracuccok vásárlásakor már a kínálat felmérése során is nehéz önuralmat gyakorolnom, vásárolni pedig leginkább olyannal megyek, aki úgyis lebeszél minden vonzó holmiról, és képes szembesíteni elhamarkodott döntéseim hosszútávú következményeivel. Tudnotok kell, hogy gázfőzőben jelenleg 2 nagy márka versenyez, az easy clic rendszerű CAMPINGAZ és a menetes PRIMUS. Természetesen ezek még véletlenül sem kompatibilisek egymással, ehhez fogható dilemmával a Canon és Nikon objektívek kapcsán szívott a világ. Nekem viszonylag könnyű volt döntenem, mert a régi főzőm és a tábori lámpám is CAMPINGAZ, de nagyon csorgattam már a nyálam egy piezo gyújtós, a réginél sokkal stabilabb és szélállóbb főzőfej után, amivel a PRIMUS jött ki először:( Röviddel ezután szerencsére már ott figyelt a boltokban a CAMPINGAZ TWISTER STOW PZ, ami ha lehet, még jobb kiállású a PRIMUS EXPRESS-nél is és passzol a többi felszerelésemhez. Ez nyert.

---------------

Az első tesztalany az Easy Camp 2 literes, különböző színekben is kapható rozsdamentes acél kannája. A többivel első ránézésre sem versenyezhet, hiszen a zöld zománc és a piros gomb komolytalan benyomást kelt az egyszerűségre törekvő túrázó emberben. Egyébként fütyülős, ilyet meg csak a maflák használnak. Levele, gondoltam. Teának is egy viszonylag szimpla vöröset választottam, a legfinomabbakat nem ezen a teszten szándékoztam elsütni. Mekkora tévedés volt:)) Tanulság: ha egy kis esélye van, hogy éjszakára erős puerht nyomsz vegyél egy jó könyvet és egy csomó kaját, mert ki kell húznod vele hajnalig.

A kanna hatalmas szólt, persze előkerült az isteni yunnan gold mini puerh...Nagy mérete ellenére könnyű, ami alapvető feltétele a hordozhatóságnak. A főzőfejen stabilan megáll, de ez a twiszter érdeme is. A forrás biztató duruzsolással indult, majd szép ívben, erőteljesen megindult a gőz a kis lyukon. Füttye egy kedves mormota csendes nótája, cseppet sem zavaró még éjszaka sem. Remek markolata nem forrósodik, így határozott mozdulattal le lehet emelni a kellő időben.

Kifolyási pontossága 5+, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy tökéletesen megfelel kungfu teázásra, amikor kis űrtartalmú gaiwan vagy agyagkanna száján kell beküldeni megfelelő mennyiségű vizet. Ezzel a kannával a legnagyobb precizitást igénylő mozdulat is gyerekjáték. Nemhiába cipeltem magammal az utazószettet. Mínusz egy csillag, mert nincs teteje és nehéz tisztítani, plusz egy csillag, ami nincs nem is veszhet el:) Kompakt, precíz, ergonomikus műszer, jól tartja a meleget, de mivel nehéz tisztítani, lágyabb vizekkel használjuk. Ötös skálán ötös, ami jó az jó, még ha kicsit idétlen is.

---------------

A következő este a Tatonka 1,5 literes rozsdamentes acél kannáé. Kinézetre rendkívüli mérnöki teljesítményt sugall. Külön teaszűrője van, ami tökéletesen felfekszik a kanna peremére. Nagy hűha élmény, amikor a kifolyót is közelebbről szemügyre veszem.

Kifogástalan forrasztás és aprólékosan megformált vájatok gondoskodnak a víz iránytartásáról, de sajnos csak elméletben. A gyakorlatban kínos csöpögések szűrővel és szűrő nélkül is. Felszisszenek, mert az ára borsos, és az egész dobozát elborító litánia nem említett ilyen bénázást. A fülek és a tető fogantyúja nem forrósodik ugyan, de totál bizonytalanná teszi az egész manővert. Aki rakott már össze dinoszaurusz csontváz makettet, az hamar rutint szerez a kezelésében. A többiek a dinóval kezdjék.

Multifunkcionalitásához azonban nem fér kétség, az integrált szűrő praktikus célszerszámmá teszi a forralót. Ne legyünk maximalisták, de az utazószett helyett az aluminium bögréinket pakoljuk be, és könyvek helyett egy pakli kártya is megteszi. Végülis elsősorban túrázni megyünk, nem teázni.

---------------

Az ígéretes PRIMUS Litech -kel kapcsolatban félő volt, hogy a twiszter leveti magáról az ellenséget és a Litech is hasonló intoleranciát mutat. A katasztrófa elmaradt, a forraló bizonyított.

Az uktrakönnyű, kemény, anodizált alumíniumból készült forralót extrém túrázóknak szánták. Belső felszínén több rétegű titánium bevonat gondoskodik a könnyen tisztíthatóságról. Nem dizájnolták agyon, mégis tökéletesen precíz a kiöntője, és mivel extrém túrázáshoz gaiwant még nem alkotott senki, nyugodt szívvel pakoljuk oda az utazószettet. Ha nem látnám a forrasztott lemezt, azt hinném a kannámból csobog a víz magasról, pontosan.

Markolata stabil és nem melegszik, kiöntéskor nem kell készenlétbe helyezni az orvosi ügyelet számát. Vagány fekete tokban hordozhatjuk és mutogathatjuk büszkén az arra érdemeseknek. Lenyűgöző és hatásos tárgy, ami az enyém! Ötös skálán hat felé tart, de hiányzik a mormotadal így figyelni kell egyéb hangokra, illetve emelgetjük a fedőt. Na bumm.

---------------

Az utolsó tesztbe bekerült egy magas minőségű Tie Kuan Yin, ami pozitív irányba torzíthatja az eredményt. Várok. A 2 literes CAO kannában sok víz van, hosszan melegszik. Mókás darab, fütyülő csigára hajaz, lehet is az új kedvencnek nevet találni.

A csiga mérete ellenére stabilan csimpaszkodik a gázfőzőbe. Először diszkréten duruzsolni kezd, majd pianoban rázendít egy monoton dalra. Le kéne venni, de a nyele elég forró és az egész kannából árad a hő. Azért kibírható, pláne ha már kicsomagoltam és megszagoltam a teát. Jeleztem előre, nehéz lesz objektívnek maradni, öntöm is rá a vizet a teára de visszahőkölök.

Azért ennyire nem sietek. Széles sugárban dől belőle a víz, mintha élményelem lenne a Palatinus Strandon. Ázik a tálca, ami jót tesz a bambusznak. Klassz, de azért törődjünk bele, ezt a kannát egyszerű, hétköznapi teázáshoz használhatjuk leginkább. A szép mozdulatokat tartogassuk máskorra, elő a menzás kannákkal és bögrékkel, nagy ivászatot csapunk. Dűtjük és borítjuk.

Tanulság: jó annak, aki a szabadban teázik. A Mountexben és a Decathlonban kapsz gázfőzőt és kannát hozzá. UPDATE: Gázfőzőből vedd a piezo gyujtósat, ehhez már nem kell gyufa.

Jó teázást Nektek!

Túl a 26. legendán és feltételezésen rábukkantam Richard Zhang bejegyzésére, aki a Teaviews fórumban igazi expertnek számít. Én is az lennék, ha a Sárga Hegyről  regisztráltam volna...észrevételezem kissé irigyen. (Nem is értem a német Alex hogy lehet senior member hozzá képest. Valószínűleg mindenkinek új postban gratulál az aktuális bejegyzéséhez.)

Da Fang teamester művei folyamatos szakértői vita tárgyát képezik, de valamelyik mindig benne van a top10-ben. Ennek esek áldozatul, amikor próbálom felgöngyölíteni, hogy a hegyek és szerzetesek országának melyik konkrét lokációjában kristályosodott ki a Laozhu Dafang receptje, ami a szerzetes azon erőfeszítéséből fakadt, hogy mindig legyen kellemes társasága a bambuszerdőkkel övezett Lao Zhuling hegy (Anhui) tetején. Jó cél, én is mindig erre törekszem:) A bambuszerdő sötét hely, ha nem vagy otthon a kardforgatásban mással kell elfoglalnod magad.

A Dafang teák ritkaságnak számítanak a piacon, ami a viszonylag kis termőterületnek és remek adottságainak tudható be. A párafelhőkbe burkolt sziklás hegyoldalakon az én kis teacserjém is ontaná az új hajtásokat. A buddhista szerzetes a Song és Yuan dinasztia idején élt Anhui tartomány Lao Zhuling hegyi templomában. Teáit maga nevelte a környéken és saját feldolgozási módokat agyalt ki. A templomba látogatókat megkínálva hamar híre ment a frissítő lének és mindig akadt újabb vendége. A helyiek megörökölték a receptet, és a Dafang teák (Laozhu Dafang, Dinggu Dafang, Supei Dafang) kuriózummá váltak.

Specialisták szerint legalább háromszor kell szemügyre venned és méltatnod a leveleket, ehhez jön a három szimat és három kóstolás szabály. Első a száraz teszt.

Esetünkben metálzöld színű, ezüstösen csillogó, vékonyra sodort leveleket figyelek. Fényes felületű és kicsit zsíros. Tűszerű, bambuszlevél megjelenéséhez képest beletúrva puha és selymes, megtöltve a kádat aludni lehetne benne. Pörkölt mogyoró illata van, inkább a tavaszi longjing kerek íve, mint az erősebb zöldek éle ez.

Kócos, zuzmarazöld plüssállatként virít a gaiwan alján, amikor megkapja az első dózis meleg vizet. Zöldül, smaragdul, isteni gőzök csapnak fel. A háttérben Sinead O'Connor rázendít a "The first time I saw you I loved you" kezdetű számra. Óriási öröm lesz elkészíteni ezt a teát.

A kóstolás fejetlenségbe fullad, a világot megszállták a pörkölt tökmagok, amiket édes tejben megfőztek. Avokádó és vajban pirított zöldségek olajossága társul a nyájas ízhez. Nem keserű, nem jut hátra nyelv alá, csak középen táncol és rásimul a számra. Hosszú utóíze van, minden kortynál szünetet tartok, minden kilégzésnél csorog a nyálam.

Kristálytiszta, halvány főzete almahús színű. Számtalan felöntést kibír, érthetetlen de örvendetes fejlemény: ahogy testesedik édesedik is. Drága kincs, finom különlegesség, mint egy üveg somlói furmint a felső polcon. Alkalomszerűen fogyasztom, fejben tartom hol van, kivel ittuk és pontosan mennyi van még belőle.

A rendszeres teázást kiegészítve alkalomszerűen főzd ha jobb kedvre derülnél, vagy hozzáértő vendéget vársz.

Jó teázást Nektek!

 UPDATE: fenti film a Tigris és sárkány (Crouching Tiger, Hidden Dragon) Ang Lee filmje, 2001-ben játszották nálunk. Akik még kiskorúak voltak akkortájt és nem látták, nézzék meg, mert klassz.