Gabival való első meghatározó élményeim a sziklamászáshoz kapcsolódnak. Már akkor felfigyeltem rá, hogy jók a megérzései, összeszedett, és nem egy cserbenhagyó típus. Extrém helyzetekben nem mindig derül ki, ha valakinek kiváló szagló- és ízlelőszervei vannak, de a bizalom megvolt, tehát meghívtam a padlástéri kuckómban kialakított teázó szentélybe, hogy megigyunk valami menteset. Hason fekve ittuk a teákat, nagyokat biccentettünk, és teljesen megdöbbentem, hogy érzéki tapasztalatait milyen odavágó módon tudja szavakba önteni. Azóta is főkóstolóként tartom számon.

Minap elhatározta, hogy teázósarkot alakít ki a fogorvosi rendelőben, mivel rövid pihenőkkel és kortyolgatással szeretné színesíteni a napot. Nekifogtunk tehát, hogy újból végigigyuk a készletemet, és kiválasszuk az alkalmas teákat, amelyek viszonylag stabilan tűrik a jövésmenést és nem kell stopperrel állni mellettük. Neki a rendelőben elsősorban a páciensekre kell összpontosítania, tehát nem fog menni a homokórázás. A zöldeket hamar kilőttük, mivel a rövid túláztatást is erős savakkal bosszulják meg, maradtak a fehérek és az oolongok. Nézzük akkor röviden az összeállítást:

High Mountain Oolong..Naná, mindkettőnk nagy kedvence. Nem mondom, hogy egész nap vízben lubickolva tökéletes lesz, de azért jól bírja majd a kiképzést és kiegyensúlyozottan ébren tartja.

Osmanthus Oolong, a kínálgatós tea... Ha valakit meg akar kínálni, aki nem egy teaőrült, ezzel elkápráztathatja.

White Peony, egy utolsó tánc a buli végén...Ezt a teát akkora, amikor vége a napnak, és kicsit lazítani szeretne.

Kapott hozzá egy elegáns kannát is csészékkel, mivel mégiscsak szem előtt van a cucc. Ami ugyanis egy teázóban jól mutat, sárga bögre, görbe bögre, az egy rendelőben nem biztos, hogy bizalomgerjesztő lesz. Ezt beláttuk.

Karácsony környékén megesik, hogy ajándékba keverékteát (un. karácsonyi keverék) kapunk, vagy beülünk barátainkkal egy meghitt helyre, ahol különböző koktélteák elfogyasztására nyílik alkalom. Bár számomra a teázás elsősorban natúr zöld és oolong teák élvezetét jelenti, ilyenkor sem finnyáskodok és hagyom "elkápráztatni magam" a desszertillatú vegyesekkel. Így a Cafe Tiede-ben megejtett traccsparti alkalmával a pincér javaslatát elfogadva kikértem a Pillangókisasszony keveréket. Ez a nőcske viszont, bár állítólag csodálatosan énekel, nekem nem akart megszólalni. Most induljunk ki egy "egyszerű" Cho Cho San-ból, valamelyik gyerkőc anyukája lehet. Tehát legalább ennek kellett volna felcsendülnie az első kortynál. (egyébként zseniális hangja van)

De vajon mi nem stimmelt? A megoldás egyszerű, kapott egy nagyobb dózis tűzforró vizet a képébe, amitől elment a kedve az énekléstől. (A nő azonnal elájult, kidolgozott kontya és alkalmi hajdíszei szétterültek a padlón, tradícionális fehér sminkje kezdett lemállani az arcáról.) Az eredmény egy totál megrövidült íz, az alapot adó zöld tea százszázalékosan megszűnt, de a baracknak és napraforgóvirágnak is elege lett az izzasztó fürdőből. Túl azon, hogy leforrázta a nyelvem, víz íze lett a teakölteménynek, és csak a figyelmes szervírozásból éreztem, hogy mint teafogyasztónak nem mindennapi kényeztetésben van részem.

Másnap hagyományteremtő előszilveszteri szánkózás befejező aktusaként az Auguszt Pavilonban elfogyasztott cukrászsütemények mellé egy kanna cseresznyés teakeveréket választott a család. Augusztéknál az öt generáció során felhalmozott tudás a teafőzési rutint is tökéletesre csiszolta. Tealevelek és gyümölcsdarabok lubickoltak a 90 fok körüli, kellemesen forró, de nem lobogó vízben, az ízek harmonikusak és határozottan kivehetők voltak, cseresznyés savanyúság és fahéjaroma töltötte ki szájüregem. Olyan alkalom volt ez, amikor nem bántam, hogy saját szett és tea nélkül érkeztem, bár meggyőződésem, hogy az E-80 szelethez (Elemér bácsi 80. születésnapja alkalmából kreált süteményhez) a Phoenix Dancong teám jobban passzolt volna.

Auguszt József és édesanyja, Olga néni teázik. Forrás: google

Korábbi tapasztalataim és év végi "kicsapongásaim" alapján is állítom, hogy a keverékteáknak is jobb, ha nem lobogó vízzel öntjük nyakon az ígéretesen illatozó, egzotikus gyümölcsdarabokkal és fűszerekkel felturbózott karácsonyi keveréket, hanem hagyjuk kicsit visszahűlni a vizet. Meghálálja.

Mi kell a monoton és unalmas munkához? (Nem titok, adatbázist töltöttem...) Hát egy jó zenével és egy klassz teával ki lehet húzni egy darabig. Mick Jagger-től a Primitive Cool általában beválik, de teaügyben nagy volt a tanácstalanság. Persze a Primitive Cool-t önmagában nem ajánlhatom egy klasszikus értelemben vett teázáshoz:). Kedvenceim, a taiwani oolongok kizárva, a kreativitásfokozás nem cél ilyen esetben. Ekkor elszállt fölöttem a Szung-kori fiatal mandarin szelleme, és azt sugallta, hogy válasszam az ezüstösfényű fehér bazsarózsateát. Telitalálat volt.

Röviden összefoglalva a hatását tisztára kivirultam. Kifejezetten elszórakoztatott, hogy minden kortyban újabb gyümölcsök és fűszerek bujkálnak. Teszetoszaságom eltűnt, lendületesen kopipészteztem és vidáman töltögettem a csészémet. Siralmas feladatomat rögtön rózsás helyzetnek értékeltem, kicserélték és kiszínezték körülöttem a világot, mint a régi kínai képeslapokon. Kb így.

A fehér bazsarózsatea nevét egy legendáról kapta, amelyben egy fiatalember szeme előtt a tóparti bazsarózsák teacserjévé váltak. Fehér tea lévén felfedezhetünk ugyan a főzetben enyhe virágillatot, de ez nem annyira intenzív, mint a legendás rózsaerdő körül terjengő illatfelhő. Ez a tea inkább diszkréten és finoman illatozik, viszont ízében huncutul színes és gyümölcsös. Meg-meg csillan a benne rejtőző nem mindennapi ízkavalkád, körte, aszalt gyümölcsök, frissen lekaszált rét, konyhai fiókszag, kinek mi, anélkül hogy tolakodó lenne, vagy elterelné a figyelmünket a munkáról.

Laza szalmaszerkezete miatt ne kanállal mérjük ki, hanem egy jó marékkal tegyünk a gaiwanba, vagy kettővel a kannába. 75-80 C fokon 3-4 percig is hagyhatjuk, világos zöld főzetet ad kicsit savanykás szaggal, de ne ijedjünk meg, cseppet sem savas, inkább van egy furcsa bukéja, ami még izgalmasabbá teszi. Ha savas, akkor túl sokat ázott, normál esetben nem szabad savasnak lennie...Az ügyeseknek a háttérben felcsendül egy fuvolával és harangokkal kísért ritmikus dallam is:)

Jó teázást. A tea megvásárolható a webshopban, vagy megkóstolható üzletünkben.

Mivel sokszor szóba kerül a jó teához szükséges megfelelő hőmérsékletű víz kérdése, ami még megfejthetetlenebbé és kifürkészhetetlenebbé teszi a jól eltalált ízek előállításának szisztémáját, érdekelt, hogy pusztán a látásunkra és hallásunkra alapozva sikerülhet-e belőni a célértékeket. Jelentem igen, nem kell rohanni az elektronikai szakboltba a legújabb thermo-controll vízforralóért.

1200 évvel LU-JÜ kínai vándorszínész, verselő és polihisztor teáskönyvének megjelenése után szeretném tovább gyarapítani a lejegyzett megfigyeléseket a vízforralással kapcsolatban. A mester kitett gyermekként buddhista kolostorban nevelkedett, ahol igazából csak a teaivással sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnie, hiszen hamar felhagyott a szerzetesélettel és vándorszínészként, majd íróként folytatta pályafutását. A Tang dinasztia uralmának végét jelentő felkelések után délre menekült, és élete hátralévő részét teljesen érthető módon a teaivásnak szentelte. Feljegyzéseit összegző Teáskönyvében a vízforralás három különböző fokozatát ismerteti: " A forralásról elmondható, hogy ha a víz olyan buborékokat vet, mint a hal szeme, s hangja gyönge, az az első forralás. Ha a buborékok, mint buzgó forrásban, gyöngysorként összegyűlnek az edény fala mentén, az a második forralás. Ha a víz megtörő hullámokhoz, vad tajtékokhoz hasonló, az a harmadik forralás." Vonjuk be tehát mi is az érzékszerveinket, és próbáljuk megbecsülni pusztán a látvány és hangok alapján, milyen hőmérsékletű vízzel van dolgunk.

Fogtam tehát kis üvegkannám, megtöltöttem hideg vízzel, begyújtottam alá, és ezzel máris a megvalósítási szakaszba léptem. Természetesen kezem ügyébe helyeztem a konyhai hőmérőt, hogy a fontosabb értékekhez pontos jellemzőket rendelve összefüggő rendszerbe állítsam ezt a rejtélyes eseménysort.

Ahogy elkezdett melegedni a víz, 60 C foknál apró buborékok tömege jelent meg a kanna alján. Ez olyan értelemben megnyugtató volt, hogy lám a friss vízben mennyi oxigén van, összegyűltek, mint egyetemisták az olasz parlament előtt.

70 C foknál nőnek a buborékok, sűrűségük változatlan, de ami a legfontosabb, enyhe gőzölgés kezdődik. Alig látszik, de egyértelmű és örvendetes jele, hogy megjöttünk az első céltartományba. Tehát a kezdeti gőznél a zöld jázmin teák fogyasztói akár nekiláthatnak a felöntésnek is. Így néz ki:

75-80 C fok. Egyre kevesebb a buborék, a gőz még nem forrón csap ki, de melegen, határozottan és látványosan áramlik felfelé. Ha a kezünket a gőzbe helyezzük, elviselhető melegséget érzünk. A legtöbb zöld teával jót teszünk, ha ezt a vizet már nem melegítjük tovább. Oolong esetében számítsunk rá még fél percet.

85-90 C fok. A buborékok nagyrészt kimenekültek, csak néhány keménykötésű fazon tartja magát. Kis csoportban gubbasztanak, de legszívesebben már hazamennének. Egyre kínosabb a helyzet. A gőz már inkább forró, mint kellemesen meleg. Oolong teák szépen elvannak az alsó határnál. 2-3 percig....

Lassan elérjük a 100 C fokot. A buborékok végleg megfutamodtak. A tiszta víz mozgásba lendül, tömzsi gombócok lövellnek a felszínre és vad tajtékok csapódnak a kanna oldalának. Ez már olyan, amit nem öntünk rá a teára, hacsak nem fekete, esetleg pu-erh.

Eddig a hanghatásokról nem sok szó esett, hiszen a nyitott kannában melegedő víz alapjában véve hangtalan. A kísérlet második, rövidebb fázisában egy liter vizet forralunk professzionális vízforralóban. Itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy elektromos hálózathoz csatlakoztatott kannába nem piszkálunk bele. Pláne nem fémérzékelős thermometerrel..

40 C foknál meglehetősen ijesztő, pattogásokat és mérges sistergést halhatunk. Ha zombis videóhoz keresünk hangfájlt, akkor ez kiváló forrás lehet. Az előadásmód szakaszos, változékony és nagyon hangos. Ahogy melegszik a víz, a pattogás alábbhagy és a sistergést egyöntetű, visszafogottabb, mély szurtyogás váltja fel. 70-75 C foknál beáll egy folyamatos géphang, és ha felbillentjük a forraló tetejét, láthatjuk, hogy megkezdődik a gőzölgés. Ahogy tovább melegszik a víz, egyre mélyülő, de halkuló zúgást hallunk, 85 C foknál még mindig fűrészhang, de egyre elviselhetőbb. 100 C fokhoz érve a víz tompa mély zsongásba kezd, majd feltörnek a bugyborékoló hangok.

Innen már nincs is más feladatunk, mint hogy visszahűtsük a vizünket. Forralóba helyezett 1 l víz 80 C fokig kb. 3 percenként hűl 5 C fokot. Remélem ezzel megkíméllek benneteket néhány elbaltázott kísérlettől, de ha végképp nem megy, szerezzetek be inkább egy vízhőmérőt...

A magas hegyekhez fűződő többéves bensőséges viszonyom nyert megerősítést ebben a teában. Ki volt az nálam számítva régóta, hogy a hajnali indulást követően délelőttre napfényes, kristálytiszta időben, széljárta szirtek között eluralkodik rajtam a jóérzés, és beszippantva a sziklarepedésekben kihajtott vadvirágok hűvös széllel keveredő illatát, igen nyerő gondolataim támadnak. Mindazonáltal meg nem fordult volna a fejemben, hogy a csokimon kívül itt bármi ehető lenne, és ezt a multidimenzionális élményt szájüregen keresztül tovább szélesíthetem. Természetesen nem szeretném arra biztatni a hegyek szerelmeseit, hogy csordában legeljék a növénytakarót, főleg amióta tudom, hogy ők/mi ebben a teában abszolút megtaláljuk a számításunkat.

Egy kínai teavásárban találkoztam először ezzel a fajtával a tajvani Ming San Tea Co. standjánál. A többi kiállítóhoz képest őrült drágák voltak, de gondoltam egy kóstolástól még nem fog összezsugorodni a pénztárcám, és nagyon határozottan de kedvesen fogok nemet mondani, ha megvételre kínálják. Nem így történt...Az első ízlelést követően hosszasan emésztettem magam, körüldongtam őket, mint légy a dinnyehéjat, majd alkudozás nélkül, fáradtan leperkáltam érte egy köteg pénzt. Élethosszig tartó híve lettem ennek a teának, amely minden alkalommal tökéletesen felfrissít és különlegesen inspiráló hatással van rám.

Ezt a páratlan fajtát High Mountain Oolong, Gao-Shan Wu-Cha, vagy Magas Hegyi Oolong néven ismeri a világ. A korai kínai telepesek hozták Tajvanra a 17. század végén, majd évszázadokon keresztül aprólékosan művelték, hogy a termés a császári udvar legelőkelőbb ínyenceinek igényeit is kielégítse. Így született meg a legfinomabb tea a földön, egy igazi remekmű, a teaművészet egyik csúcsvívmánya.

Félig fermentált teáról van szó, amelyben a zöld teák erős, nyers, füves ízével szemben a lágyabb, édesebb idomok dominálnak. A jó minőségű Nagy Hegyi Oolong üde, hársfavirág illatú, nem hivalkodó, finom árnyalatú, de kivételesen komplex ízvilágú főzetet ad. Szuperintelligens tea, a száraz, kissé fanyar illatok és a virágos tónusok kifinomult kombinációja, amely megkülönbözteti minden más fajtától és már első kóstoláskor felejthetetlen élményt nyújt.

85 fokon többször leforrázhatod, de 2-3 percnél tovább ne hagyd ázni a leveleket. Az első kortyok szárazabb, visszafogottabb aromája után a második és harmadik forrázást követően bomlik ki az a jellemző ízcsokor, ami megörvendeztet, felvillanyoz és különleges alkotóerővel ajándékoz meg. Drága pillanatok ezek, úgyhogy legyen nálad jegyzetfüzet, vagy notebook a gondolatfüzérek megörökítésére.

A Ming San Tea Company a minőség megszállottja, 2008-ban elnyerték a kereskedelmi minisztérium GSP (Good Service Practice) tanúsítványát. Teáik a tajvani emberekre jellemző precizitás és a sziget egyedülálló fekvéséből adódó páratlan ízek összefonódásának gyümölcsei. Büszkék rá, hogy értékeiket immár Magyarországra is közvetíthetik.

Képek: Ming San Tea Co., Flying Bird Tea House

KAPHATÓ: High Mountain oolong, 50g + díszdoboz, 2800 Ft.